Mi Szolnok  felől  a  vonattal  haladtunk  a  cella  után.  Hegyes  szögben  a  jobb  oldalát  lehetett  látni messziről, néha majdnem  az  egészet, Hajdúszoboszlónál  értük  utol  először  a  szélét.  Messziről  egyszerű  cellának  látszott,  habos hófehér  torony,  egyáltalán nem  láttam  üllőt, pedig  négyszer  magasabbra  tört,  mint  a  szomszédja.  Ahogy  közeledtünk, meglátszott  a  szoknyája  is, és  hogy  a  földig  leér  alóla  az  esőfüggöny. - ahogy  Ti  a  peremfelhőket  lefotózzátok,  de  azok  fölött  elmosódottabb  máskor  a  felhőtető. Ez  ragyogó fehér  volt,  zárt  félgömb, és  a  szoknyája  a  mérete  miatt  keskenynek  látszott. A  vasút  mellett Karcag  után  már  végig vizes  volt  a  táj.  Ahogy  bementünk alá,  eső / jég /eső  Hajdúszoboszlónál, szünet, és  aztán  utolértük  a  betyár  jégesőt.  Mikor  leállt  a  vonat,  látszott,  ahogy  halad  előre  az  egész  Debrecen  irányába.  - ahová  végül  a  viharral  együtt  haladtunk  be,  és  a  vihar  kb.  10  perc  múlva  el  is  vonult  tovább  előre.