Természetesen ha az antarktiszi jégmagok a gyengébb felbontás ill. ritkább mintavétel miatt egyes intervallumokat nem fednek le, akkor a kérdésedre az a válasz, hogy az antarktiszi mérés a "hibás". Jobban mondva nem hibás, csak az értékelésekor nem vettük figyelembe a módszer korlátait.

Ellenben a linkeden szereplõ adatsort átfutva 324,8 ppm volt a legnagyobb érték, amit találtam (1637,03 méternél), ami azért messze elmarad a napjainkra jellemzõtõl. Az én értelmezésemben az egymástól pár cm-re vett minták közötti eltérést a szerzõk sem valódi változásnak tulajdonítják, hanem mérési pontatlanságnak: ezért vettek minden szakaszból 3 mintát, aminek közölték a szórását, de az egyedi adatokat (nem véletlenül) már nem. (Mint mindenféle analitikában, itt is tudjuk, hogy egy mérés nem mérés.) Pár centiméteren belül már csak azért sem tudok valós ingadozást elképzelni, mert a teljes, leközölt fúrásszakasz 1020 méternyi jege képzõdött 17 ezer év alatt, így egyetlen évnek felel meg benne átlagosan 6 centiméter... pár év alatt pedig valóban fizikai képtelenség ekkora ingadozás.

A 2003-as területi eloszlás térképe pedig nekem végképp igazolja, hogy a Föld egyes részei között nincsenek érdemi eltérések a CO2-szintben. Bár szép színes a térkép, a színskála két vége között mindössze 4 százalékos eltérés van. (Ráadásul a legalacsonyabb értékek ezen belül is elég rendellenes módon, a Kelet-Antarktisz feletti szabályos "csíkokban" jelennek meg, mintha az ottani adatokkal nem stimmelne valami.)