A Jászságban, mint az ország egyik legszárazabb térségében a népi bölcsesség már emberöltőkkel ezelőtt pontosan meghatározta azt a jellemző, tájegységi specialitást mutató időjárási jelenséget, amely most is megfigyelhető. Ennek a jelenségnek a "jászsági eső" elnevezést adták.
Vagyis: készülődik a zápor, zivatar, a környékbeli településekről jönnek a jó hírek, hogy hol, milyen szép mennyiségek estek. Dörög-villámlik, majd megérkezik a környező zivatarok kifutószele, ami dönt-borít mindent, plusz a port az arcunkba vágja (ez az imént megvolt). Mindehhez némi aszfaltpöttyesítő csapadék is társulhat (ez most elmaradt), majd a nagy reménykedést követően további csapadék szempontjából már nem történik semmi. Illetve az, hogy a szélvihar még azt a kevés nedvességet is eltüntette a talajból, ami esetleg addig benne volt.