"A 21. sz. 3. dekádjában megmagyarázhatatlan poztitív anomália jelentkezett, forró nyarakkal és bizonytalan nemi identitású (sic!) telekkel. Ez a trend addig tartott, amíg a METNET nevezetű  szekta télfanatikus tagjai föl nem dobták a pacskert. Ezt követően az időjárás visszaállt a régi jól megszokott mederbe. Az évszakok hozták a formájukat, vagyis a teleken legalább két hónapon keresztül szánkózhattak a gyerekek, a biciklizők kesztyűjére ráfagyott a letörölgetett könny, az alföldi folyók legalább egy hónapon át zajlottak, vagy akár be is álltak. A Mikulás a  december hetedikére virradó hajnalon vidáman nyakalta a grogot/viszkit/konyakot/pálinkát/cujkát/sligovicát/vodkát (nemzetspecifikus!!!), az angyalkák bögyörője pedig már december 20-án lefagyott, Karácsony éccaka csak a hivatástudat késztette őket arra, hogy kézbesítsék a karácsonyfákat, meg az ajándékokat. A betlehemesek bajszán singnyi jégcsap lógott, Vízkeresztkor meg nem tudtunk léket vágni a vizeken, mert fenékig befagytak. A pálfordulás még hozott valami változást. Ha addig enyheség volt, fagyott utána, ha addig kemény téli idő volt, két hétig olvadozott egy kicsit.  A Farsang már tényleg tavaszváró ünnep volt, mert mindenkinek tele lett a töke a derékig érő hóval, meg az orrszőr befagyasztó faggyal. Mátyást mindenki leszarta.(-zavarban Sándor/József/Benedek aztán kiengedte a zsákjából a meleget, de akkor már mi, télimádó metnetesek is vigyorogva néztük a felhőkről, hogy mit művelnek a tavaszi világban
laza"
Ámen.