Nem tudom ti hogy vagytok ezzel, de én ezt már rohadtul unom. Majd HA összeomlik, majd HA kiépül, majd HA leáll, majd HA nem áll le, majd HA felmelegszik, majd HA lehűl, majd HA anyámkínja, stb. Ez megy évek óta, miközben a képünkbe üvölt a téli tavasz, a sorozatos melegrekordok, a téli jelzőnapok drasztikus csökkenése, a jó esetben a másfél napos hólepel, legalábbis itt délen. Nem vagyok ünneprontó, csak látom a dolgokat az orrom előtt. Ha már ez van, akkor élvezzük a jó időt, örüljünk az új évnek, fogjuk fel úgy, hogy egy olyan változást élünk át, amit csak kevesen mondhatnak el magukról, és tényleg ne az éppen aktuális időjárás szabja meg, hogy jól érezzük-e magunkat, vagy végigkeseregjük a napjainkat. Tényleg ne. Húzzuk ki a fejünket a homokból, és ha mégis ránk szakad Szibéria, hát hurrá, akkor legalább néhány napra, vagy hétre visszajön a régi idők teleinek hangulata. A magam részéről legalábbis valóban remélem, de többet nem tehetek. Este meg menjük, vedeljünk egy egészségeset a teraszon, vigyázzunk a kutyákra, macskákra, kanárikra, aztán jövőre folyt. köv.  lazahidegzivatar