Valaki egyszer azt írta le, hogy a változás nem feltétlenül lineáris. Vannak benne úgynezevett ugrások, kicsit úgy, mint a lekopott lépcsők, amiknek lejtősek a fokai. Egy darabig kisebb a változás, aztán ugrik egy markánsabbat. Nem tudom, erre vonatkozó adatokat meg pláne nem bogarásztam, de lehet benne valami. Kár lenne mismásolni, klímaváltozás-barátunk úgy emberesen ránk rúgta az ajtót. Ha pusztán a tél szeretete vezérelne, azt mondanám, hogy aki a meleget szereti, az jól járt, aki meg a hideget, az becumizta. Nyilván nem ilyen egyszerű, hiszen a mértéke és a sebessége úgy en bloc totál felboríthatja az eddig általunk ismert ökoszisztémát, az meg azért nem annyira szívderítő. Többek között ezért vagyok rosszul attól, ha valaki tapsikol a folyamatos melegrekordoknak, meg az "esőtől nem kell tartanunk"-dolognak. Persze továbbra sem tudunk ellene tenni sokmindent, csak szemléljük az eseményeket, és ki-ki a maga módján megteszi, amit tud, hogy például ne fulladjunk bele a műanyagba. Legalább ennyi.