Sorozatos CTRL+C, CTRL+V telek, tavaszok, nyarak, őszök évek óta, sőt, lassan másfél évtizede. Igyekszem annyira objektív lenni, amennyire csak tőlem telik, de a jelek szerint sokkal hamarabb rúgta ránk az ajtót a változás, mint gondoltuk. Hiába, nehéz évtizedes megszokásokat, emlékeket egyik pillanatról a másikra elengedni. Nincs más, mint megbarátkozni a gondolattal, hogy ez nem az, mint eddig. Ami még szembetűnő, az az ország időjárásának ilyen mértékű szétszakadása. Olyan hőmérsékleti kontrasztok vannak, mintha nem egy-két száz, hanem néhány ezer kilométerekről beszélnénk. Itt például két napig volt hótakaró, máshol még addig sem, szemben északkal, ahol pár helyen talán még mindig van.
Én a lehető legkomolyabban mondom, hogy kezdek megbékélni a helyzettel, egyrészt mert nincs jobb ötletem, másrészt meg mert miénk a választás: hagyjuk-e, hogy tönkretegye a napjainkat az, amin nem tudunk változtatni, vagy megkeressük a szépet abban, amit elénk tol az élet. Jónéhányunknak megadatott a hatalmas havak, nagy hidegek élménye, most a jelek szerint másban kell megkeresni a szépséget. Csak rajtunk múlik, hogy megtaláljuk-e, vagy tovább morgunk a fennálló állapot miatt. Arról nem beszélve, hogy vannak olyan helyzetek az életben, amikor huszadrangú, hogy Karácsonykor épp méteres hó van odakint, vagy tizenkét fok napsütésben. nevet