Emlékeimben él még ez a tél.
Sosem felejtem el, mikor nagyapám a fejéhez szorította a sokol rádióját (mert már nem nagyon hallott),  és mindenkit csendre intett háromnegyed kettőkor, hogy hallja ezeket az előrejelzéseket,  napi jelentéseket. Természetesen a vízállás jelentéseket a végén (asszem a végén volt), és persze mindenki hallotta a konyhában. Mert nagyon szeretett a Drávára járni halászni. Tőle tanultam meg az evezést a halászatot, és míg vadászott mindig vitt magával, persze csak vadkacsára, vagy fácánozni vitt el nevet.