Nekem is nagy kedvencem az egyenlítői téma, de ebben talán Nano, vagy Zivi tudna neked szakmailag igazán kielégítő választ adni, viszont amennyit eddigi életem során a trópusokon töltöttem, tapasztalatom szerint legfőkébb monocellás vagy multicellás zivatarok a jellemzőek, mivel eleve akkor robbannak ki amikor alább hagy a nyírás, leáll a szél és kialakulnak helyi konvergenciák (itt az indonéz szigetek óriás hegyei egymás mellett sokat rátesznek a feláramlásokra). Mivel a nedvesség és a labilitás szinte egyfolytában adott, így tényleg csak a tartós keleties áramlás időszakos megszűnésével tudnak létrejönni igazán keményvonalas zivatarrendszerek, de ezek, mint már említettem,  többnyire gyengén szervezettek, viszont képesek egyhelyben újjáéledni, ide-oda “ugrálni”. 

Ugyanakkor a nagyobb területű szárazföldek felett rendesen betudnak szerveződni, és akár napokig is képesek tombolni egy adott szigetcsoport, vagy ezt követően épp a nyílt tenger felett. 

Számomra sem teljesen egyértelmű egyébként a működésük, de azért egy ideje már figyelgetem őket innen-onnan a világban nevet

Ja és még valami: megfigyeléseim szerint nappal inkább a szárazföldek felett, éjszaka pedig a nyílt víz felett szeretnek tevékenykedni kacsint

Mostanra egyébként már lemásztak a zivatarok a szigetről, és a tenger felett robbannak ki egymás mellett/alatt/felett:

beillesztett kép