Tegnapi nap szólt az eufóriáról, a gyermeki sikítások az iskola udvarára tóduló gyermekseregtől, a hóember építés, hógolyózás, hólapátolás, aztán ma reggelre ez némileg átalakult.

Én átaludtam az éjszakát, de a feleségem szerint kb. folyamatos áramszünet volt, aztán hajnalban kimentem havat lapátolni és azt hittem a lapátolás lesz a legnehezebb, hát nem így volt.

A sövény bedőlt az udvarra, így megakadályozva a kijutást, ágak letörve, vagy földig hajolva. Azok a bokrok amíg eddig túlélték a nyári aszályt, perzselő hőséget, most síkba lapítva a talajon, busz előttem az árokban.

Aztán kint kiderült, hogy a főúton kb 100 méterenként keresztben leszakadt vezetékek, azon csodálkozom, hogy ha csak másodpercekig is, de van egyáltalán áram.

Három szomszéd elött is ellapátoltam a havat, aztán a negyediknél megadta magát a lapát.

Kb 20 cm olvadozó, brutálisan tapadó hó van aminek a súlya alatt görnyed minden és még most is esik.

Nehezen hiszem el amit írok, de már jó lenne ha elállnak, mert a nap hátralévő része megint a növényzet felszabadításáról fog szólni, plusz a fűrészelésről.

Azt nem is tudom, hogy a sok leszakadt vezetéket mikorra tudják helyreállítani, főleg így hogy folyamatosan esik.

De most jönnek sorba a hírek, hogy mennyi busz csúszott árokba a környéken, ami szintén vet fel kérdéseket.