Karancslapujtőiként hidd el, hogy még drasztikusabb volt megbarátkoznom ezzel. Gyerekként télen (mivel a falu iskolájának még tesi terme sem volt!) a salakos pályán volt koripálya, amit esténként fellocsolt a tesitanár, vagy a fűtő, azon jégkorongoztunk, saját magunk faragott bottal, illetve mentünk szánkózni a dombokra. És ez minden egyes télen így volt. De ha nincs, akkor menni kell, mint a melóért. szomoru