Néha azon gondolkodom, vajon szabad-e az elmúlt tíz-tizenöt évből messzemenő következtetéseket levonni. Mindannyian tapasztaltuk, hogy más volt ez az időszak, mint amit megszoktunk. Az is biztos, hogy van az időjárásnak ciklikussága, vannak visszatérő periódusok. Lehet, hogy ez az egy-másfél évtized amúgy is enyhébb, hószegényebb lett volna a melegedő tendencia nélkül is, és az csak rátett egy lapáttal. Ha így van, akkor viszont van esély rá, hogy lesznek még komolyabb téli halyzetek, ha nem is annyi, mint a múlt század második felében, de valószínűleg több, mint a közelmúltban. Nincs üveggömböm, ennélfogva gőzöm sincs, hogy vajon a gyerekeink, meg az unokáink szánkói nagy valószínűséggel a padláson porosodnak-e majd, vagy átélhetnek hasonlókat, mint amiket mi megéltünk gyerekkorunkban. Ezzel nem vagyok egyedül, szerintem néha még a valóban hozzáértők is csak vakarják a fejüket, hogy mi is kerekedik ki ebből. Pont ez az ijesztő benne. Ülünk egy hajóban, aminek fogalmunk sincs az úticéljáról, ráadásul a kormány sem a mi kezükben van.