Klímaváltozás – áradó tengerek

40 fokos kánikula után, 6 fok júniusban, sárlavina és kiöntött folyók, erdõtaroló szélvihar – alkalmi kilengések csupán, vagy valóban változik éghajlatunk? Mit mondanak a tudósok? Megjelent könyvformában is egy részletes, megalapozott nemzetközi kutatói jelentés.

A lassan visszafordíthatatlanná váló klímaváltozásról kiadta harmadik értékelõ jelentését is az IPCC rövidítéssel ismert Éghajlat-változási Kormányközi Testület. Ha azt mondjuk, hogy halaszthatatlan tennivalókat sürget, ellenkezõ esetben sötét jövõt jósol, azzal még nem mondtunk semmit. Ezt ma már álmából felverve is kívülrõl fújja, aki vett már a kezébe egyáltalán újságot. Azzal viszont talán már valamivel többet mondok, hogy a kutatók szerint a világ összes aktuális problémája a politikai konfliktusoktól, az erõszakon át, a szegény országok egyre fokozódó kiszolgáltatottságáig, eltörpülnek a klímaváltozás lehetséges következményeihez képest.
IPCC, ennek a szervezetnek a nevét egy, két éve kezdjük megtanulni. Ennek a nagytekintélyû, nemzetközi szervezet 2001-ben kiadott több ezer oldalas jelentésének egy rövidített, de éppen ezért fogyasztható változata jelent most meg. Takács-Sánta András, a kiadvány szerkesztõje elmondta, hogy a jelentés bár 2001-ben készült, azóta sem cáfolták meg az ebben leírtakat elmúlt néhány év tudományos eredményei.
A kötetet a szerkesztõk kiegészítették két, Magyarországra vonatkozó fejezettel, valamint egy olyan fejezettel is, ami arról szól, hogy miként lehet mérsékelni az éghajlatváltozást.
Faragó Tibor, aki Magyarországot képviseli az IPCC-ben azzal magyarázta, hogy egy kormányközi testület is foglalkozik az éghajlatváltozás kérdésével, mert ez egy rendkívül kritikus helyzetûvé vált probléma lett. Az emberi tevékenységnek „hála”, a földi légkör hosszú távú állapota alapjaiban megváltozhat – egyesek szerint ennek már most egyértelmû jelei vannak, mások pedig még inkább a tudományos bizonytalanságot hangsúlyozzák – ennek frenetikus következményei lehetnek a mezõgazdasági termesztési rendszerekre, a föld minden régiójában uralkodó éghajlati körülményeire, és a vízháztartás ügyeire.
A Kiotói Egyezményt nem tette ugyan komolytalanná az Egyesült Államok kihátrálása, de éppen emiatt nem sikerül majd betartani azt a bõ 5 százalékot sem, amirõl pedig el kell mondani, hogy optimista becslések szerint is maximum egy tizede annak, amit az elkövetkezõ évtizedekben végre kellene hajtani, mint kibocsátás-csökkentést.
Az IPCC jelentése azt mondja, hogy 2100-ra a globális földfelszíni átlag hõmérséklet másfél-hat Celsius fokkal fog növekedni a ’90-es szinthez képest. Ez azt jelenti, hogy amikor az utolsó jégkorszak véget ért, akkor a körülbelül 5 ezer év alatt emelkedett kb. 4 Celsius fokkal a földfelszíni átlaghõmérséklet. Ez a nagyságrendû változás most 100 év alatt bekövetkezhet. Ez pedig annyira gyors változás lesz, hogy sem a társadalom, sem más élõlények nem tudnak majd valószínûleg ehhez alkalmazkodni.

Forrás: MR Online