Az biztos, hogy itt például a fővárosban már nem azok a dolgos emberek az aktívak, mint akik 87-ben voltak és még tényleg dolgoztak keményen. Most már tele van a város ide költözött okoskodó, zsűrizős, bezzegező, pénzből pénzt tarháló álszent elkényeztetett irodai fotelhuszárokkal, akik ha nem jutnak el a Lidlbe vagy Aldiba naponta vagy nincsen térerejük, esetleg parkolóhelyük vagy nem tudják aktuálisan valami frissre színezni a hajukat, "megvarratni a testüket", esetleg valami ocsmányságot felvenni divatként a nem demokráciában rögtön összeomlanak. Totál életképtelen, elkényeztetett a többség, aki mindig mástól várja a megoldásokat, általában más terhére.

Amúgy szép élmény volt, a lakótelepi földszinti bejárati kaput sem lehetett kinyitni úgy átfújta a szél a havat a kapu kis résein és az felgyülemlett a lépcsőházban. Minden esetre az még totál nem a világvége volt, csak a megszokottnál nehezebb körülmények.

2013-ban én konkrétan lemondtam egy utazást, mert tájékozódtam előre, de hát a "nyomorban" nagyon sok embernek sürgősen síelnie kellett indulnia az Alpokba a fővárosból is.