Zivi mellett, Nanó remekül és érthetően leírta azokat a talajfizikai paramétereket, hogy miért reagálnak ilyen drasztikusan a magas agyag-ásványtartalmú talajféleségek, a jó vízmegtartó képességük ellenére is (amikor van!), ennyire szélsőséges méretű talajrepedésekkel a most már évek óta összegződő és egyre fokozódó talajnedvesség hiányra. Ami elsősorban a mélyebb szinteken uralkodó komoly vízhiányra utal. Az aszály nem most kezdődött, összeadódnak az egymást követő évek egyre nagyobb anomáliái.
Ugyanez az ásványi összetétel az oka annak, hogy hiába zúdul le akár 60-80 mm egy fél nap alatt,  a rendkívül gyorsan beduzzadó agyagásványok összezárnak a felszínen, és vízzáró réteggé válnak, amint elérik a telítettségi (vízkapacitási) maximumukat. Onnantól kezdve minden csepp hasznosulás nélkül folyik le a hegyoldalakon a patakvölgyekbe és robog ki a vízrendszeren keresztül a hegyvidékről. Ezt korábban május-júniusban be is mutattuk páran, hogy órák alatt hatalmas mennyiségű víz jelent meg a patakokban, majd napok múlva már csak nem száraz lábbal kelhettél át a gázlókon.
Ezek az agyagtartalmú talajok azonban nem csak itt, hanem az egész országban, az Alföldön és a Dunántúlon is jelentős területeket borítanak be.
Ez pl. csak a barnaerdőtalajokat mutatja be.
Link
De ezen a térképen a lila színű területek is mind számos, de különböző mértékben agyagos talajváltozatokat jelölnek, a barna és világosbarna színek mellett.

beillesztett kép



Az aszály legjobb indikátora pedig maga az erdőkép. A hiradóban is bemutatott képen egy cseres látható. Annak legalább olyan mély karógyökérzete van, mint maga a faegyedek magassága. A többit már el tudod képzelni a kiégett erdő alapján mi nincs a mélyben...(És így van aszályindexeknek sok komponense van, nem csak a csapadékmennyiség, mert azzal semmire se megyünk önmagában.) 
Íme nagyban:

beillesztett kép