Végre tegnap reggeltől ma délutánig bérctetőket beborító, ködös-szitálós-hűvös-szeles, az ősz beköszöntéhez méltó (való) idő volt odafenn erdőn-hegyen...harapni lehetett a frissességet, üdeséget...a gímek annyi szomjas szenvedés után, nappal se hagyták abba a bőgést...zengtek a völgyek és a gerincek, a hegyoldalak...

És északnyugati fekvésben, egy-egy erdőmélyi rejtekhelyen, azt gondolhatta az ember a zöld kaszálóra, az esőtől(!) gyöngyös ősz(i!) kikericsekre,  és a lassan zöldből sárgás-barnába forduló bükkösök lombozatára nézve, hogy valóban szeptember vége van...a hét elején a keleti szél a kiszáradt talaj finom porszemcséit(!) hordta este a fejlámpák erős fénye előtt, most a vízcseppeket...hát nem mindegy...

A 15-16 mm nem sok, de a mostani aszályban hihetetlenül sokat ér...aztán délkeletről még akármi lehet reggelig...

beillesztett kép



beillesztett kép



Sajnos a délkeleti, déli oldalakra fordulva a nagy területre kiterjedő valóság is szembe jött, hiába áztatta köd az alul-felül kiégett cserest...bár kétségkívül azért jobban fest, mint majd valószínűleg a jövő hét második felére újra fog...úgy tűnne el még 40-50 mm eső is, mintha bugaci vagy fülöpházi homokbuckákra öntenénk...(kis túlzással, mert azért ez magas agyagtartalmú erdőtalaj)..de kb.

beillesztett kép



Mindentől függetlenül ez a ködjárás egyszerűen: szép volt...nevet!