Abszolút értelemben még igaz is lenne, de ott a terresztriális sugárzás többek közt, amit figyelembe kell venni.
Ha tegyük fel nem lenne meridionális hõátvitel, akkor ugye a beérkezõ napsugárzás és a kifelé irányuló terresztriális sugárzás fluxusainak övetes eloszlása alapján az Egyenlítõ térségében, valamint az alacsonyabb szélességi övben - nagyjából a 35. széllességi körig - pozitív lenne az energiamérleg, ettõl ésakabbra pedig fokozatosan növekszik a negatív energiamérleg abszolút értéke.
Az övezetek energiamérlegeinek kiegyenlítését ugye egyrészt a tengeráramlások - az óceáni hõtranszport, másrészt a troposzférikus folyamatok végzik. Azonban ezek nem ugyanolyan mértékben végzik el "feladatukat" ugyanazon a széllességen.
Míg az alacsonyabb szélességeken (ez kb a 10 és 35-40. szélesség között lehet) az energiaátvitelért fõleg a tengeráramlásoké a fõszerep, addig a közepes és magasabb szélességeken - valahol az 50-60. szélesség körüli tetõponttal - a troposzférikus folyamatok játszák a fõszerepet ebben.
Ha csökken a beérkezõ napsugárzás mértéke, akkor megnövekszik a negatív energiamérleggel rendelkezõ övezet és csökken a pozitív energiamérleggel rendelkezõ övezet nagysága (most csak rövidebb idõtávot tekintve, mert itt most ez az idõtáv a lényeges, vagyis pár évtized).
Ugye az alacsonyabb szélességeknél a meleg óceán - mint egy hõtartály - kezdetben kompenzálhatja a besugárzás csökkenés miatt bekövetkezõ hõmérséklet visszaesést, vagyis mérsékli azt. A magasabb szélességeken és fõleg a sarkvidékeken ugye a nyári félévben van besugárzás a téli idõszakban nincs. Mivel nyáron is eleve kisebb a besugárzás mértéke, így kisebb mértékben érvényesül a "Nap melegítõ hatása". A magasabb szélességeken továbbá nincsenek nagy "hõtartályok", amelyek kompenzálni tudnák a hõmérséklet csökkenést.
Mivel a megnövekedett negatív energiamérleget ellensúlyozni kellene így az óceáni, vagy troposzférikus folyamatok közül kellene valamelyiknek erõsödni, hogy kompenzáció megmaradhasson. Mivel a tengeri áramlások tehetetlenségüknél fogva lassabban tudnak erre a változásra reagálni kellõ mértékben, csak a troposzférikus folyamatok jöhetnek szóba. Vagyis fõleg a téli félévben erõsebbé válna a zonális áramlás, mely fõleg a közepes szélességeken érvényesítené a hatását. Innentõl kezdve már kezd bonyolódni a dolog, hiszen rövidebb idõskálán a légkör visszahat a tengeri áramlatokra, a tengervíz hõmérsékletre - hûtés, kevésbé sósabb a csapadék hatására. Azonban az erõsebb zonális áramlásnak köszönhetõen erõsebbé válna az óceáni hõtranszport is.
A fenti folyamatok kezdetben elõszeretettel segítik a magasabb széleségeken a hó- és jégfelhalmozódást.
Igazából még sorolhatnánk mi minden játszik abban közre, amely kezdetben kompenzálja az alacsonyabb szélességeken a hõmérséklet visszaesést és mi minden játszik közre abban, hogy a magasabb szélességek hõmérséklet csökkenését mi erõsítheti.

Számomra a lejátszódó folymatok - troposzférikus és óceáni - logkikusan mutatják, hogy nagy átlagban miért érvényesül jobban a hõmérséklet változás a magasabb szélességeken, mint az alacsonyabb szélességeken, mely a beérkezõ sugárzás csökkenésbõl származna. Mindezt rövid idõskálán tekintve - pár évtized kb.

Mellesleg a korábban említett cikk:
Link