Bioszféra

Valóban idealista vagy Noli, és maradj is annak.Így szeretünk!
Kellenek az ilyen gondolatok is, melyek szembesítenek ember mivoltunkkal.De sajnos kevés az életszerûség mindebben.Fõleg korunkban, de ez korábbi idõszakokra is igaz.
A keleti gravettien népcsoportok majd 27.000 évvel ezelõtt a dunakanyari "tundrán" átgázoló rénszarvasokat se a vadlétszám felbecslése és saját igényeik egyensúlya közötti józan mérlegelés után, válogatva, és az ökológia alapelvei mentén vadászták le.Tarolták ahol és ameddig érték.Mert a kemény periglaciális viszonyok között a jövõ nem létezett, mában kellett mindennap túlélni.Ha ott volt a csorda annyit öltek(!) le, amennyit a kor színvonalán álló fegyvereik, stratégiájuk lehetõvé tett.Érdemes egy Ipoly menti vadásztábor csontmennyiségét egyszer felmérni.Döbbenetes.És ezek még csak viszonylag elszigetelt, alacsony népességszámú embercsoportok. A jelenség a bölényre vadászó indiánoktól, a közép-ázsiai hegyi kecskékre "utazó" magdalénien kavicskultúráig így volt.A döntõ tényezõ a demográfia, a lassú de annál biztosabb népességszám emelkedés és az erõforrások kérdése volt.
Ma is ez a végsõ, döntõ startégiai kérdés.És egyre inkább az lesz.
Sajátos fejlõdéstörténetünk, biológiai és szociológiai koevolúciónk jellemzõje volt már a kezdetektõl - ha nem is ennyire domináns formában- a "birtoklás".Ez az ennél jóval összetettebb "vágy" (irodalmáraink ezt többre, jobbra vágyásnak is aposztrofálják) volt e faj hajtóereje negatívumok özönét és pozitivumok seregét hozó pályáján.
Az általad látott harmónia, az egymás melletti békés, méltó együttélés a természetben ilyen idealista formában sohasem, az ember elõtt sem létezett.Az evolúció - ha többségében egy sajátosan értelmezendõ kooperációra is épül - nagy részt kemény csata és verseny.A törvények nyersek és kiméletlenek épp az egészlegesség, az egymásra épülõ biológiai hierarchikus rendszerek továbbélésének folytonossága miatt.Egy bükkerdõ hûvös csendessége, magánya csak e rendszerbõl kiszakadt ember számára nyújt harmóniát (ahogy benne is van!), de a rendszeren belül élõknek bizony nagyon is valóságos küzdelem folyik, a mindennapjaik szintjén.Dinamikus egyensúly kifejezés nagyon jól adja vissza ezt a fennálló, örökké változó, adaptálódó, éledõ és pusztuló világot.Ha lehetõség lenne egy varázsmozdulattal kiemelni az embert az ökoszizstémánkból,a dominancia harc nélkülünk is folyna tovább és jönnének új agresszív fajok, kiváló alkalmazkodó képességgel, "birtoklási" vággyal és a kör záródna újra.Újra és újra.Az élõlények összesége nem él békés és nyugodt életet egymás mellett.Vagyis nem úgy ahogy képzeljük.Egy szarka kíméletlenül irtja ki a revírjén belül a konkurens ártatlan feketrigó fiókákat.És a szarkát más faj teszi helyre.
Persze jobb lenne ebbe nem beleavatkozni, de nem mehetünk el a kérdés mellett, hogy végzetesen beleavatkoztunk, és végzetesen kívülre helyezkedtünk mindebbõl.(Magunk számára végzetesen, mert az élet itt e bolygón majd éli tovább lassan 5 Mrd éves életét.)
N.G. pazar utazásai során, mint civlizált közoktatás áldásait élvezõ egyetemen végzett geográfus kutató, azért láthatott hálócsomózó természeti népeket (és nem a szántóját túrta verejtékkel, nem a hucul lovait terelte poros pusztában vagy nem a tajga erdejében vadászott bizony gyakran éhesen korgó gyomorral) mert ennek a kivülhelyezõdésnek és kiszakadásnak a világ alig 15-20%-nak megadatott áldásossabb részét élvezi.A hálócsomozó-halászó népek önegyensúlya mind addig nem bomlik meg amíg kordában tartják lehetõségeik, erõforrásaik,abiotikus és biotikus környezeti tényezõik.Ott ahol a hálóddal augusztusban vagy januárban ugyanolyan biztonsággal foghatsz halat ez jóval könnyebb feladat, mint ott ahol ennél sokkal keményebb természeti tényezõkkel kell megküzdened, ahol kõkemény törvényekkel kellett szembe mennie az emberiségnek a fennmaradásért és a fejlõdésért.Ott pl. ahol az év jelentõs részében a befagyott Balti-tenger fogad.És ez a szembe menés ma már sajnos szélsõséges nézetek és végletek özönébe csapott át.
Félre ne értsd, tökéletesen tisztába vagyok vele hogy a rendelkezére álló erõforrások, ésszerû és igazságos elosztásával és felhasználásával bolygónk bõven kiszolgálná akár 10 Mrd ember alapvetõ létszükségleteit is.De nem ez a helyzet.Már régen nem.Polarizáltság a végletekig.Már az is hogy én itt jól lakottan írok és nem Új-Delhiben cipõt pucolok vagy a Nyugati téren koldulok.
Nagyon kicsis sansz hogy felébredünk, ráébredünk a jelen helyzetre.A karteziánus gondokodásmód 500 évét szinte lehetetlen a fejekben átalakítani Gaia szemléletre.De bár esélytelenenek látszik a küzdelem meg kell próbálni a magunk szintjén.Akár itt is pár sorban.
Ám ma még sokszor, sok esetben válaszatnunk kell - a jobbítás örök reménye mellett - az így-úgy döcögõ, de mûködõ, rossz, még rosszabb és kataszrofális rendszerek között.A válasz nem lehet kétséges.
E bika esetében se, melytõl milyen messzre jutottunk.