Nolikám! Megértem elfogultságodat.
Én csupán, mint élményt írtam le és a reflekrációra azért válaszoltam, mert én nem így gondolom a dolgokat, ahogy a nagy többség.
Én ezért tanultam, nekem ez a hivatásom: az erdõk és a vad kezelése.
Elárulok valamit: amikor végeztem az iskolával, lehetõségem lett volna Németországba menni és ott ténykedni a szakmámban. Nem mentem. A lokálpatriotizmusom nem engedett. Én a magyar erdõknek és a magyar vadaknak tanultam, õket akarom szolgálni. És õket mindig a legnagyobb alázattal, szenvedéllyel, de a mindenkori társadalmi és céges szervezeti igényeknek megfelelõen kell kezelni, irányítani, szabályozni, védeni.
Védeni, igen védeni: a sok "okos" kirándulótól, akik tüzüket hátrahagyva a vadjaink (és itt a te, az én és mindegyikünk vadjáról beszélek) és erdeink életét veszélyezteti, az orvadászoktól, az éhhaláltól, megbetegedésektõl tévíz idején, de még lehetne sorolni.
És egy tévedés: ezt a húst nem a német/osztrák vendég falatozza otthon a családja körében, hanem lehetséges, hogy jövõhéten a férjed, a férjed egy barátja, a te barátod vagy LAM vagy bárki fogja a kosarába betenni egy üzletben.

Ui.: Érdekes, hogy olykor egy ismeretlen ember halálát olvasva egy újságba átsiklunk fölötte....