A "zsákmányoddá tenni" kifejezéssel van itt bajom.
(18 éve nem ettem semmilyen állatot, tehát nem szájhõsként mondom, amit mondok.)
Bizonyára nagy tapasztalatot igénylõ munka a vadász munkája, ezt senki sem vitatja. Jogosnak azonban akkor fogom tartani, ha a vadász családja, környezete vadból eredõ (direkt módon!) élelemmel való ellátása, felöltöztetése lesz a vadászat célja, esetleg az emberre veszélyes állattól való védelme, ahogy az eredetileg is volt, párszáz, párezer éve. Tudom, túlzottan idealista vagyok.
Azonban a zsákmány szó a mai világunkban teljesen mást jelent már, mint 500 vagy 5000 éve, bár ugyanúgy a felsõbbrendûség szava, mára csak a birtoklás öröméért létezik - a birtoklás vezérli a világunkat, sajnos ez egyre inkább tény. Emberek, embercsoportok orbitális birtoklási vágya nélkül nem volna dolguk a tömegsírokban turkáló dózereknek...
Igen, és igaza van LAM-nak is, hogy az igazság valahol középen van. Csakhogy nem létezik egyetemes Igazság, hanem mindenkinek van egy sajátja, középen, a szívében. Az enyém azt hajtogatja idebenn folyamatosan, hogy az igazi zsákmány az kellene legyen, hogy egymás (itt most az élõlények öszességét értem) békén hagyásával tudjunk nyugodt, méltó életet élni.
Az volna szép, ha Neked nem kellene azt mondanod, hogy "schiessen", s ha nem kellene hegyoldalakat meggondolatlanul tarra vágni más országok asztalosainak örömére, ha lenne dolguk a cipészeknek és nem kerülne annyiba egy telefon-alkatrész, hogy érdemes legyen újat venni a javítás helyett...
Tudom, hogy nem a Te szarvasbikád életén múlik ez, hanem csak része (részese) vagy egy folyamatnak, ami egyáltalán nem jó, és ráadásnak nem is mindneki születik Teréz Anyának, de hiszem, hogy a világ visszaterelése a helyes kerékvágásba nem az ENSZ vagy egyes kormányok feladata, hanem az Emberé, az Egyéné.
Van egy kedves barátom, aki nagy világutazó. Járt néhány olyan vidékén a bolygónknak, ahol a mi cigánytelepeink palotavárosnak tûnnének... Olyan helyeken, ahol az emberek maguk faragta csónakokban maguk fonta-csomózta hálókkal halásznak és csak annyit, amennyibõl eltartják a családjukat. (A távolról irányított tömegtermelés egyszerûen elveszi az ember arányérzéket, hisz mindig minden VAN, és nem kell érte megküzdeni.) Lehet, hogy sokkal primitívebbnek kell minõsíteni egy ilyen valós szükségletet kielégítõ életet, persze, mi nem ezt éljük, de akkor is sokkal helyesebb út lenne a helyi erõforrásokat okosan használva élni, mint távolról jött holmikat tömni a szekrényekbe; s okosabb volna, ha az a németül lelõtt szarvas nem a német gyomrába kerülne, hanem - ha már embervédelmet említett LAM - a börzsönyi kis falvak reggeli és tízórai nélkül iskolába igyekvõ gyerekeiébe. (És most feledd el a német vadász által fizetett összeg állami újraelosztását, mert az nem mûködik...)
Szóval a zsákmány nem egy leölt szarvasbika, hanem a Harmónia lenne, amit meg tudunk teremteni magunk körül, minden igyekezetünkkel.