Ne haragudjatok, nem témába vágó, de ezt szeretném megosztani veletek, az élményemet az erdõk királyával, melyet LAM kollegámnak, közös metnet-es ismerõsünknek írtam.

Szia!


Nagyon izgalmas volt a bikával kapcsolatos vasárnap délelõttünk! Szóval:
Egy öreg tölgyfánál álltunk meg, mikor már hallottuk, hogy közel bõg már, de ekkor még nem láttuk. 1 perc múltán megpillantottuk a tehenet, aki nagyon figyelmesen nézegetett. Meg is ijedtem picit, hogy felfedez bennünket - lévén, hogy szálerdõben voltunk - , de sikeresen túléltük eme megpróbáltatást és tovább-ballagott. Hirtelen - pontosan a tehén helyébe - lépett a bika. Annyit láttam csak belõle, hogy koronás és hogy kb. 5 kg körül lehet. Szóltam a vendégnek hogy: schiesen!, nem lõtt, hirtelen újra "ráordítottam", hogy lõjjön. És lõtt.
Távcsövön keresztül láttam, hogy eltalálta, a bika visszajelzett szintén (görcsbe ugrott és a 4 lábát összerántotta), jelezvén, hogy sebet kapott, halálosat, bár ez késõbb derült csak ki. Ja, igen: 60 m-rõl ejtette el.
A vadunk a Hárs-bérc gerinc felé indult meg, de rövid idõ után - mintegy félkört leírva - lefelé vette az irányt, hallottuk még pár másodpercig vad futását, zilálást, a halállal való küzdését....
A rálövés helyén nem találtam vért, hirtelen elfogott a félelem, hogy mégsem talált. Közben nyugtattgattam magam: "de hisz" láttad, a saját szemeddel - eltalálta" -, de mégis kételkedtem. Utánkeresõ kutya kell, telefonáltam, és nagyon megörültem, hogy a verõcei ismerõsünket el tudtam érni és tud is jönni. Hannoveri véreb, többszörös gyõztes utánkeresésben, nagyon bíztam benne.
Kiértünk - mivel közben bejöttünk -, és mentünk a rálövés helyére. Mielõtt odaértünk volna, már szagon volt a kutya. Vezetett bennünket és egyszer csak megpillantottam a hõn áhított erdõk királyát!
Ez a magas, erõs, büszke állat, mely az imént még fennhangon ordította, hogy "enyém a világ", most élettelenül, vérben fagyva feküdt egy korhadt cser tövében. Csak az utolsó 3 méteren vérzett, kimentek a lábai alóla, nekicsapódott a fának. Tüdõlövést kapott. A golyó csak befelé roncsolt, ki nem jött a bikából. Bevérzett a tüdeje - ezért nem volt vér közben -, ezért tudott elmenni még 100 m-t, az utolsó 100 méterét....