Ugyanakkor kissé északabbra, a Duna túloldalán, éppen az időtájt kóválygott felfelé a fák törzsei között, a Tar-Péter gerincen, Pap-hegy irányában, a gerinc magasságába lassan felemelkedve a vöröses narancsos színben ragyogó hold felkelte a keleti égbolton, miközben nyugaton a Tat Péter tisztáson a nyugati égboltot a Jupiter-Vénusz együttállása uralta. Mindehhez zenei aláfestésként egy is alkonyvisszfény szolgált az északnyugati horizonton.

Kelő vöröses Hold (telefonos, zajos káp, a mér sötétedő esti erdőben, de a lényeg a lényeg....)

beillesztett kép




beillesztett kép



A Jupiter és a Vénusz együttállása a nyugati égbolton (rendelkezésre álló kis okoska tudása a körülményekhez képest nem változott)

És az alkonyvisszfény, már lefagyott mutatóújjal a -7 fokban, nyílt 15 cm-es hómezőn, 520 méteren, záridőket, ISO értékeket, exponálás késleltetést áhúzogatva a kis képernyőn, nem beszélve, a hova tegye a fókuszt, az élesre állítást ,ami amúgy se működik fejlámpás sötétben. Persze ez csak olyan technokrata dünnyögés...gyönyörű és veszettül fagyos volt odafenn....kelő vörös Holddal keleten az erdők fái között, a bolygó eggyüttállásal és a lebukó nap visszfényével a horizonton.

beillesztett kép