Az észlelési órák minden esetben rendelkezésre állnak, az ebbõl adódó hibák kiküszöbölésére nem kell más, mint egy 10 éven keresztül történõ óránkénti mérésekbõl összeállított táblázat. Minden hónapban, minden órára fel van tüntetve, hogy átlagban mennyire tér el a 24 órás átlagtól. Például ha Sopronban az 1840-es években 8-15-22 órakor észleltek, a 3 érték összeadásával meg is kapja az ember az eredményt, mekkora inhomogenitást jelent az "észlelési idõtényezõ".

A napi 3 észlelés pontatlanságáról csak annyit, hogy egészen 1965-ig napi 3 alkalommal észleltek. Ennyi erõbõl vessük el az összes mérést 1966 elõtt, 1901 helyett váljon az a "mérések kezdetévé".

Még egy módon meg lehet vizsgálni a 18. század végérõl származó mérések pontatlanságát vagy éppen pontosságát. Egy egyszerû korreláció-elemzéssel pl. a budai, soproni/bécsi, temesvári, prágai és kremsmünsteri megfigyelések között. A kapott koefficienseket kiszámítani, majd összehasonlítani napjainkban mért adatok alapján ugyanezekre az állomásokra kiszámított értékekkel. Az eredmény igen meggyõzõ nevet

Az OMSZ hivatalos álláspontja szerint a mérések kezdete 1901. "Ennek az idõpontnak a megválasztásánál több ok szerepet játszott: a XX. században egységesebb elvek szerint, általában már mindenütt a ma is használatos zsalus, ún. angol típusú hõmérõházakban folytak a mérések [...] végül, száz évet jóval meghaladó mérési sor csak kevés állomásról állt volna rendelkezésre.".

1901-ben a mai Magyarország területén mindössze egy állomás rendelkezett Stevenson-féle hõmérõházzal, a 20-as évek végére vált csak elterjedtté. Emellett legalább 20-25 állomásról áll rendelkezésre 100 évnél is hosszabb mérési sor. [szepesiné lõrincz anna: fejezetek a magyar meteorológia történetébõl, p268-284.]

Kérdésem a következõ: miért kell már megint nyilvánvalóan valótlant állítani? A mûszeres megfigyelési adatsorok egészen addig jók, amíg melegedést mutatnak, amint nem - "pontatlanná" és "megbízhatatlanná" válnak (kettõs mérce klasszikus esete).