Nekem is ez a problémám.
A víz betárazása egyelőre max. a PET-palackokban lehetséges, amiket ukrán barátaink küldenek le a Tiszán folyamatosan.
A nagy XIX-XX. századi ár- és belvízi rendezés után az a gyakorlat nálunk, hogy a kiegyenesített medrű folyókon, magas gátak között lefolyatjuk a "felesleges" vizet, majd a bekövetkező aszály idején megy a hiszti, hogy nincs víz. Meg kellene végre érteni, hogy a víz kincs. Amikor sok van belőle, okozhat azért kellemetlenséget, de amikor nincs, akkor jönnek igazán a kétségbeesett pillanatok (vízkorlátozás, gabonaimport stb.) Az Alföldnek legalább egy részét vissza kellene adni a természetnek víztározás céljára, mint ahogyan a természetes állapot is kinézett a vízrendezés előtt. Elég csak ránézni egy XVIII. századi Jászság vízrajz térképre pl. a Jász Múzeumban és jön a döbbenet: fokgazdálkodás, pákászok, mocsárvilág, nádasok, öntésterületek, vizenyős süllyedékek + a hozzájuk tartozó állat- és növényvilág. Ma ehelyett nyáron erekké degradálódó folyók magas gátak között, sokszor csontszáraz szántóföldek, megsülő ültetett erdők. Aztán lehet várni a lokális nyári zivatarokat 0 párolgás mellett. 
Tehát: ha mindet nem is lehet (mert valamiből etetni kell a népeket), de legalább egy részét visszaadni a természetnek a feleslegesen mg. művelés alá vont földeknek.