Bár az időjáráshoz csak közvetett köze van, de csak elmesélem, hátha belefér még az újévi eufóriába.
Szóval '85 jan. valahanyadikán bejelentettem a joghallgató szintén makói cimborámnak - Isten nyugosztalja -, hogy apa leszek, valamint legyen a tanúm a márciusi esküvőmön.
Nosza, ünnepeljük meg, mondta, majd kaján mosollyal előhúzta a fater makói szilváját. Akkoriban még semmit nem tudtam az ivásról. Két-három deci volt az üveg  alján. Megittuk. Én voltam 65kg, nyelvtöri vizsga előtt egy éccakával, zombira tanult fejjel, ő volt 120 kg - országos 4. helyezett súlylökő -, oszt lementünk a -14 fokba, a szegedi Sellő-ház aljába. Na ott ütközött bennem  a szesz a klímával. A villamosra sem mertem felszállni. A Kárász utcai idegen nyelvi könyvesbolttól gyalogoltam ki a Körtöltésig - Csongrádi sgt. 89. - , többszöri gyalázattal stoptáblákba stb . kapaszkodva, és igen nagy volt a kísértés útközben, hogy leheveredjek szunyókálni, de addigra hálistennek az összes Jack London novellát elolvastam, így tudtam, hogy megállni tilos. laza
Na mindegy. A leggázabb a másnapi vizsga volt, mikor a kedvenc tanárom előtt irgalmatlanul lebőgtem. Úgy, hogy előző este hétkor még mindent tudtam. Másnapra semmit.
"Sebaj" - mondta - "Majd ha fölkészült, jöjjön vissza. Addig a jegyet sem írom be." Na, ha akkor a grönlandi jégsapkán állok, hamarabb kezdődik a globális fm.
Mindegy. Akkor is, mekkora tél volt!(-: