Én is ezen szoktam gondolkodni mostanában, hogy éghajlatváltozás ide vagy oda, de Amerikában erről biztosan másképp gondolkodnak. Lehet, hogy rossz a logikám, de én igazából akkor lennék "nyugtalan", ha Amerikára sem szakadna le oly gyakran az Északi-sark. Persze, ez minket egyáltalán nem vígasztal (meg is esz sokszor a sárga írigység  laza), de én úgy hiszem, hogy itt sokkal összetettebb dolgok állnak a háttérben. Szerény véleményem szerint, a nyomás elrendeződés, az alapvető makroszinoptikai felállás, stb. döntő mértékben számítanak, és előbb-utóbb Európára is vissza kell, hogy térjenek a kedvező helyzetek. Régi vesszőparipám, hogy régen is nagyon sok ilyen rövidebb-hosszabb periódus volt (sőt, a jelenleginél is extrémebb anomáliák voltak- lapozzuk csak fel Réthy Antal felbecsülhetetlen gyűjteményét); és semmiképpen sem kell elengedni a komolyabb teleket. És ugyanez vonatkozik a nyarakra is. Múltkor Pártai Lucia nyilatkozta egy interjúban, hogy 1000 (!) évvel ezelőtt Európa legnagyobb folyói kiszáradtak, akkora aszály és hőség volt. Képzelem, mi folyna itt a szennymédiában, ha ilyen helyzet állna elő...