Tegnap Újszászon is számtalan kárt okozott a vihar. Bár már nem ott lakom, de a régi házunk még nem kelt el, így délután felhívtak, hogy menjek ki, nézzek szét. Az utcában terítve volt a falevél, az összes nyugati irányítottságú ablakon a redõnyökön temérdek lyuk, betört ablakok, a szomszédban egy masszív, hatalmas diófa kidõlt. A szemközti ház terasztetejét átfordította a szél, a másik háznál az akácfába vágott a villám. Nem messze kémény dõlt le. (Nálam két redõnycsere és két ablaküvegcsere lesz).

A szomszédok elmondása alapján nincs tornádóra utaló egyértelmû jel, de abban a legidõsebbek is egyetértettek, hogy emlékezetükben ilyen komoly vihar nem szerepel. Amit mindenki egybehangzóan kijelentett, az a diónál nagyobb méretû, rendkívül intenzíven, huzamosabb ideig hulló jégesõ, az orkánerejû szél, a felhõszakadás, és a szokatlanul alacsony, kavargó felhõalap, ami éjszakai sötétséggel párosult. Távolabbi utcákban lakók mondták, hogy a kertibútorokat felkapta a szél, áramkimaradások voltak. A tûzoltóknak akadt bõven munkájuk, estefelé még dolgoztak.