Valóban egy Prospero.. Alig várom, hogy (szabadulva a kusza szeptembertõl) én is egy kora hajnali harmatos, mozdulatlan réten lépdeljek, le-leguggolva a mikrovilág életébe tekintve. Az októberi illatokban-színekben már egyre tartósabban fogok fürdeni, ahogy csillapodnak a tanszéki teendõk. Addig is, örömmel lapozom a Látó-hegy (ugye, ez a sorozat is onnan van?) élõvilágáról szóló galériáidat.