Bioszféra

Hmmmm, kajaaaaaaa...

Anno Érd-Parkvárosban volt telkünk, az "Iparos-nyegyedben" (minden utca egy-egy szakma nevét viselte..), egy Pestre nézõ domboldalon. Szemközt egy másik domb, csodás fenyvesek, tölgyek, a két domb között lankás legelõ, birkák tarolták nap-nap után. A legelõn rengeteg csiperke, szekfûgomba, pöfetegek, az erdõben óriási õzláb, vargányák, tinórúfélék, galambicák tömegével, s itt-ott, eldugva szépséges légyölõ galócák, császárgombák is akadtak.. A domboldal szórványos vadrózsabokrai tövében szamócát szedtünk csokorba, s százféle vadvirág nyílt.
Aztán egy napon megjelentek a gépek, és mélyszántást eszközöltek, olyan barázdákat téptek a mezõre, hogy nem látszottam ki belõle, mikor belepotyogtam. (Igaz, 8-9 éves lehettem..) Barackültetvény lett a legelõbõl, s az erdõn átvezetõ utat is csak ritkán használhattuk azután, mert kerítés nõtt a hatalmas gyümölcsös köré, végeláthatatlan hosszban..
A kilencvenes évek elején páromnak szerettem volna megmutatni az "õzlábas" erdõt. Leszálltunk a "sárga buszról" a Virágh-tanya után, Parkváros-alsón, elérkeztünk az M7 feletti gyalogoshídhoz, és megállt bennem az ütõ.. a fenyves.. helyén csak a csonkok, a meredezõ tuskók, a kiszáradt tûlevélszõnyeg. A mesés nyarak ott, akkor váltak legendává.