Nagyon tetszik a blog, remélem, rendszeresen bõvül majd! Gondolom, eleve vitaindítónak szántad, tehát nem baj, ha itt-ott "belekötnék" a tartalmába.
nevet

Azzal tökéletesen egyetértek, hogy a MÁR BEKÖVETKEZETT globális felmelegedés mértéke (és egyáltalán: léte) igencsak kérdéses. Igaz, hogy a publikált átlaghõmérsékleti értékek korrekción mennek át az adatsorok idõbeli és térbeli hézagai miatt, de kétlem, hogy ennyi hibatényezõt - pl. a városhatás erõsödését - teljesen ki lehetne szûrni. Hiszen tudtommal arról nem kapnak adatot a gyûjtõközpontok, hogy egy állomás tágabb környezete hogyan változik meg... Továbbá igaz az is, hogy hézagos lefedettséggel, sok-sok interpolációval eleve nem lehet pontos átlagot számolni.

Viszont az elriasztó diagramok közül valamivel nem lehet vitatkozni - ez pedig a CO2-szint emelkedése. Ez bizony pontosan mérhetõ adat, nem lehet olyan alapon támadni, mint a T-átlagokat. Ez adatsor márpedig azt mutatja, hogy az iparosodás kezdete óta másfélszeresére nõtt a CO2 koncentrációja, az elmúlt 1-2 millió év során most érte el a legmagasabb értéket, ráadásul az emelkedés töretlenül gyorsul. A növekmény pedig - hogy, hogy nem - jól egyezik azzal a mennyiséggel, amit a fosszilis tüzelõanyagok égetésével megtermelünk. Vitathatatlan fizikai tény az is, hogy a CO2 képes elnyeli azt a hosszúhullámú sugárzást, amit a felmelegedett földfelszín a világûr felé küldene, az elnyelt energia pedig mást nem tud tenni, mint hõvé alakulni. Érdekes: azt senki nem tagadja, hogy CO2 nélkül a Föld egyensúlyi hõmérséklete bõ 10 fokkal alacsonyabb lenne. Akkor miért nem evidens, hogy a CO2-koncentráció megduplázása jelentõs melegedéssel fenyeget? Más kérdés, hogy mennyi a légkör "reakcióideje", hány évtized vagy évszázad alatt áll be a légkör új összetételének megfelelõ egyensúlyi hõmérséklet. Ha James Hansen ezt a reakcióidõt alulbecsülte, vagy ha az emberi eredetû felmelegedésre más, természetes eredetû ciklusok is "rárakódnak", olykor visszaeséseket okozva, az nem ok arra, hogy a veszélyt ne vegyük komolyan!

Egy helyen említed a földtörténet régmúltjának hihetetlenül magas CO2-értékeit is. A tudomány mai állása szerint a mezozoikum (középidõ) legmagasabb értéke 2500 ppm körül lehetett, a 7000 ppm igen erõs túlzás. Ez a 2500 ppm 200 millió éve, a triász-jura határon állt elõ, amikor a kapcsolódó klímaváltozás egy elég jelentõs fajkihalási hullámot is elõidézett. A mezozoikum nagy részében 1000 ppm körüli értékek voltak jellemzõek, a mainál mintegy 10°C-kal magasabb globális átlaghõmérséklettel. Ezzel már tényleg stabilan együtt tudott élni a bioszféra - de gondold csak meg, mivel járna, ha a következõ pár száz, vagy akár pár ezer év során kellene az akkori viszonyokhoz alkalmazkodnunk! (Véleményem szerint az élõvilágnak sikerülne, bár jókora megrázkódtatással, sok faj eltûnésével - az emberi civilizáció viszont esélytelen volna.)

Még egy fontos adalék: a CO2 által elnyelt sugárzás mennyisége NEM egyenesen arányos a koncentrációval. Tehát hiába látjuk úgy, hogy a maihoz képest +700 ppm CO2 10°C-os hõmérsékleti többletet jelentett, ez nem jelenti azt, hogy +70 ppm csak 1°C többletet ad. Miért? A CO2 nem a teljes infravörös spektrumot képes elnyelni, csak annak bizonyos hullámhossz-tartományait. Már jóval 1000 ppm alatt eljutunk odáig, hogy a saját elnyelési sávokban szinte semmit nem enged kisugározni a CO2. Tehát ha még többet teszünk belõle a légkörbe, a hatás már nem sokat változik - sarkítva, pl. 700 ppm vagy 1400 ppm CO2 majdhogynem egyre megy. A triász-jura határ 2500 ppm szén-dioxidja is azért járt annyira komoly felmelegedéssel, mert egyidejûleg rengeteg metán is a levegõbe kerülhetett (mélytengeri metánhidrátok bomlásából - ez ma is reális veszély!), a metán viszont más elnyelési sávokban mûködik, még erõsebb üvegházgázként.