A "mienk" is szép volt a légköri problémák ellenére. Javarészt fényesnek érzékeltem õket, távoli zseblámpa pontszerû sárgásfehér színezetével. Egyik sem "imbolygott", fényességüket és színárnyalatukat szinte végig megtartották felfényléstõl kialvásig. Robbanásszerû fényléscsúcsokat nem észleltem. Lefutásuk nagyon egyforma volt, színezetük felfénylési ütemük azonosnak tûnt a "hétköznapi" lassú-gyors szórványmeteorok eltérõ színezetû, sárgától kékeszöldig terjedõ felvillanásaihoz, eltérõ felfénylési szakaszaihoz mérten. Külsõleg tüzijátékra emlékeztetõ látványa volt, sajnos nem sûrûségében, hanem a felizzó testek színezete és felfénylési lépcsõi voltak azonosak. A légköri átlátszóság rettenetesen változott. A távoli vihar kisüléseinek párán szóródó fénye miatt idõnként minden kék lett. Az #5499. alatt mellékelt animáción (LHT 00:26-01:01 egyperces idõközök) bár nem látni felhõt melyrõl a város fénye visszaverõdik, valami magasabban elhaladó sûrû anyag mögött mégis eltûnnek csillagok, a fényesebbek elhalványodnak. Teljesen befelhõsödött, csak azért próbálkoztam tovább, mert a "második körben", bár a Jupiter helyzete csupán szóródó fénye alapján volt becsülhetõ, viszont LHT 03:16 Zenit-D pályaíven futott le egy nagyon hosszú és fényes csík, mely fényesebb volt a Jupiter derengésénél. Útja során végig átvilágította a felhõket. Záróképek (utoljára fotózott terület és a Jupiter):

beillesztett kép


Az említett Jupiternél erõsebb fényt árasztó test ezen is látszott volna. A radiánshoz pozicionálva fotóztam 64°x47° égterületen, hol arrébb esett le hol épp mentéssel szuttyogott a gép (30s expo=30s mentés RAW-ban) zavarban Szegény Tomi kutya életében nem kapott ennyi szidást mint most, õ volt mindennek az oka laza Noli szerencsésebb volt, GRAT Noli nevet Nekem nem került képre egy sem, de legalább láttam néhány szép csillaghullást és egy "felhõt átvilágító majdnem bolidát", a rövid derültségekben binoklival sok "teleszkopikust" nevet