Köszönet a linkért, nagyon jó a cikk, örülök, hogy az OMSZ nem megy el szó nélkül az ilyen érdekességek mellett!

Az új-zélandi események fõleg azért tûnnek érdekesnek, mert az utóbbi években mintha a déli féltekén is ugyanazt a jelenséget látnánk, mint az északin. Nevezetesen: a mérsékeltövi ciklonok haladása gyakran lelassul, és a szokottnál tartósabb, erõsebb elõ- és hátoldalak alakulnak ki. Erre utal a mostani hidegbetörést megelõzõ rendkívüli enyheség is, és az is, hogy az elmúlt pár évben Dél-Afrikában és Dél-Amerikában is voltak rekordokat döntõ hidegleszakadások. Ráadásul, mivel délen kevés a szárazföld, az események egy részérõl nem is értesülünk. Pl. az Indiai-óceán fölé még az új-zélandinál is erõsebb hidegnyelv nyúlik: Link Egy hét múlva pedig az Atlanti-óceán fölött vár a GFS -10 fokos 850 hPa-t az Új-Zélandnak megfelelõ földrajzi szélességre: Link

Ha mindez statisztikailag is igazolható, akkor erõs érv lehet a gyengébb naptevékenység zonalitás-gyengítõ hatása mellett: elvégre egy ilyen hatásnak mindkét féltekén egyformán illik megjelennie.