Egyik legkedvesebb növényünk, az augusztus végi, szeptemberi elmúló nyár-idõ hangtalan, törékeny, belsejében halálos mérget tartó dísze: "az õsznek derengõ napjai s a mosolygó tavasz halvány visszhangjai" (Tompa Mihály). Becézte is a nép sokféleképpen, tücsökkoma, kükerc, de talán a legszebb az Aranyt is megihletõ õszike Link