Hogy miért külföldi cégek birtokába kerülnek a hazai ásványkincsek? Sajnos nincs a bányászatban olyan magyar tulajdonú vállalat, aminek elegendõ tõkéje volna a kutatáshoz és feltáráshoz. (Ezt persze anno lehetett volna máshogy alakítani... de ebbe inkább nem mennék bele.)

Hiszen az olaj- és gázmezõk sem azonnal, hanem jó pár év elteltével hoznak csak nyereséget, és soha nem 100% az esélye annak, hogy egyáltalán nyereségesek lesznek. Akinek nincs elegendõ tõkéje, az ezt nem vállalhatja, és a mindig meglévõ kockázat miatt hitelt sem fog kapni. A makói gázmezõ kutatási költségei egyébként már az ominózus kanadai cég számára is túl nagy falatnak bizonyultak, ezért 33-33% részesedést eladott a nála nagyobbaknak (MOL és ExxonMobil). Természetesen a majdani nyereségbõl is ilyen arányban fognak részesedni a tulajdonosok.

Bár annyit érdemes tudni, hogy a világ jó részén teljesen természetes, hogy külföldi cégek kapnak bányászati koncessziókat: aki többet kínál érte az államnak, az viheti a kitermelési jogot (koncessziót). Az állam ilyenkor is megkapja a koncesszió árát, a cég adóit ill. a kitermelés utáni bányajáradékot. (A járadék ma Magyarországon szénhidrogénekre az eladási ár 30%-a.) Persze nagy különbség, hogy pl. Norvégia vagy Nagy-Britannia úgy adja külföldi kézbe a koncesszióit, hogy közben a saját cégei is aktívak más országokban. Mi viszont csak a külföldi tulajdonú MOL közel-keleti és oroszországi mezõit említhetjük.