Vegytiszta esõ már harmadik napja. Ritkán kesergek, mert elfogadom az idõjárást olyannak amilyen és tudom DK nem éppen a legtutibb hely a hóimádóknak. Most viszont tényleg szomorú vagyok, hogy a természet ilyen cudarul elbán velünk, délkeletiekkel.
Persze tudom, pusztába kiáltott szó,keserûség ez mert egyszerûen ilyenek az adottságaink és semmit sem tehetek ellene.
Ugyanakkor szívbõl örülök mindnki havának, aki szereti és jó értelemben vett irigység is bújkál bennem.
Ha kifognám a mesebeli aranyhalat azt mondanám: szép télbúcsúztatót és még egy havas napot szeretnék magamnak, nekünk dk-ieknek és mindenkinek ezen a télen.
Talán holnap, kedden?