Szerintem 4-500 év múlva már - az a párszázmillió ember aki marad - azon fogunk gondolkozni, hogy hogyan lehettünk olyan ostobák, hogy nem vigyáztunk a Földre. A dolog egyszerû, nem a természettel kell dacolni, és próbálni leigázni, hanem tudni kell vele együtt élni, harmóniában. Nem olyan bonyolult ez a történet.

Cauchy bizonyára elkerülte a figyelmedet, hogy viszonylag kevés emberi létezésre alkalmas égitest van a környéken. És felmerül a kérdés, hogy ha nem tudunk azon a bolygón, ahol születtünk tartósan olyan civilizációt fenntartani, amely nem pusztítja el saját magát pár száz év alatt, akkor nem korai-e még csillagközi birodalomban gondolkozni?

A Voyagereken csakugyan van hasadóanyag, de ott nem az energiasûrûség volt a szempont, hanem 40 CSE távolságban már elég kevés a napenergia.