Amint korábban is írtam, szerintem a nukleáris energiának nincs nagy jövõje ebben a történetben. És nem csak azért, mert ahhoz ugyanúgy nem nõtt fel az emberiség, mint a szénhidrogénes/szenes energiatermeléshez, hanem van még kb 1000 más oka. (számunkra pl maradna az importfüggõség, gazdaságilag teljesen irracionális, uis állami garancia nélkül halott egy atomerõmûvi projekt, a kiégett fûtõelemekkel továbbra sem tudunk mit csinálni, és idehaza pont a megoldást jelentõ megújuló - pl szél - energiaforrások hálózati integrációját lehetetlenítené el, stb, stb) De már ezeket is írtam múltkor, és nem akarok most megint üres köröket futni. Elképesztõ szakmasoviniszta nukleáris-energetikus mérnökök szaladgálnak, a sötétzöldeket is kenterbeverõ hozzánemértésrõl tettek már többször tanúbizonyságot. A megújulós technológia igenis megvan, csak használni kell.

A filozófiai részekkel kapcsolatban a történet távolról vizsgálva egyáltalán nem olyan szövevényes, mint ahogy gondolnák. Lehet, hogy túl sok scifi-t olvastam, de úgy kell nézni, mintha egy távoli jövevényként vizsgálnánk, hogy mit sikerül az emberiségnek a Földön alkotnia.
Az egész megközelítés kezdettõl fogva volt rossz, az ember és a természet viszonyáról van szó, ahol az emberiség egy csoportja - nevezzük ezt "nyugati modernizációnak" a korábban jól mûködõ ember-természet kapcsolatot felrúgta. Annyira kihasználtuk, hogy nem képes már megújulni. A görög mitológiában ezt Diké testesíti meg, aki az õt ért támadásra, sérelemre késleltetve, de minden képzeletet felülmúló haraggal súlyt le. Az éghajlatváltozás ennek kitûnõ példája. A görögök már tudták, mi a helyes viszony. A sztori azóta lényegében arról szólt, hogy a nyugati modernizáció fokozatosan a teljes világot leigázta, és rákényszerítette "értékeit" más civilizációkra. A mai nagy szembenállások is ekörül csoportosulnak (ld iszlám-nyugat szembenállás).
A történet szerintem már a végkifejlet felé tart, és akár éveken belül, de az életünkben mindenképpen kiderül, hogy amit ma modern közgazdaságtannak nevezünk, az valójában egy hatalmas zsákutca, és olyan mint egy globális pilótajáték. Persze ekkor böszme tévedést nehéz beismerni, és személy szerint nem hiszem hogy erre sor kerülne. Amire nagyon jó indikátor ez az egész éghajlatváltozási hercehurca, hogy választ ad arra a kérdésre, hogy az emberiség túl tud-e lépni a korábbi gõgös hozzáállásán, vagy beleszalad egy globális katasztrófába. Látván a nki, UNFCCC-s tárgyalásokat mérsékelt optimizmusra van csupán ok, kicsit késõ van már. Diké ugyanis lesújtani készül.

A zöld sztereotípiával kapcsolatban csak annyit jeleznék, hogy én "világos-zöldként" speciel az emberiség sorsáért aggódom, és kevésbé a földi életért. A Föld ugyanis már az embernél nagyobb katasztrófával is meg tudott bírkózni, az emberiség azonban még nem szembesült történelme során olyan katasztrófával, ami most közeleg. Ha úgy tetszik, Gaia õsanyánk helyreigazítja majd a dolgokat, kérdés, hogy ebben az emberiségnek osztottak-e lapot.

Bocs, hogy a szokásosnál optimistább vagyok, de nem akartam mindenkit teljesen lelombozni laza