A szigma-koordináta rendszerben úgy állnak elõ az egyes szintek, hogy szigma=p/p0, ahol p= egy adott szint légnyomása, p0= a felszíni légnyomás. Vagyis ez a szigma-érték 0 és 1 között mozog, mégpedig úgy, hogy a felszínen, ahol a légnyomás=felszíni légnyomás, pontosan 1 az értéke; a légkör tetején, ahol elméletileg a légnyomás 0 hPa, ott pedig 0.
Azaz ha pontosan 1000 hPa a felszíni nyomás, akkor a szigma(0.995)=995/1000, vagyis a 995 hPa szintje.
(Vannak bonyolultabb alkalmazásai is a szigma-rendszernek, de remélem, ezúttal csak errõl van szó. Ha mégsem, akkor majd valaki kijavít.)

Az RT, ahogy Jani is írta már, relatív topográfiát jelent. Ezekbõl számtalan típust elõ lehet állítani, a képzése valóban egyszerûen csak annyi, hogy pl. 850/1000 esetén a 850 hPa-os szint geopotenciális magasságából kivonjuk az 1000 hPa-s szint geopotenciális magasságát.
Gyakran használják még az RT 500/1000 térképeket is például.
Az egész arra jó, hogy a különbözõ átlaghõmérsékletû légtömegeket jól elkülöníthetjük egymástól - hiszen egy légoszlop vastagságában fontos szerepe van a hõmérsékletének: ha a légoszlop átlaghõmérséklete alacsonyabb, akkor a levegõ összezsugorodik, az RT értéke ez esetben kisebb; ha a légoszlop melegebb, akkor pedig a levegõ kitágul, az RT értéke így magasabb lesz.