A következõ egy-két évtizedben sem lesz nagyon másképp. Túl nagy a tehetetlensége bizonyos rendszereknek. Módosulhat az amplitúdója, vagy a hullám hossza, de ezek a kvázi-periódikus oszcillációs folyamatok, mint pl az ENSO jelenség, vagy az PDO, AMO, AO, NAO... ezek nem fognak egyhamar megszûnni... több évtized kellene nekik, vagy még több.
Ráadásul ÜHG gázok igazi hatása kb az utóbbi 40-60 évben kezdett el fontos szerepet játszani - IPCC jelentés.
Viszont még most sem lehet tudni mekkor a szerepük. Tegnap pl. kezembe került egy cikk, amelyben egy kutató a naptevékenység éghajlatra gyakorolt hatását kb. 15-20 %-ra teszi. Most jöjjön egy kis matek. Tegyük fel, hogy az éghajlatváltozás kb 50%-áért természetes (földi rendszeren lejátszódó) folyamatok, 20%-ért naptevékenység, 30%-áért az ÜHG növekedés felelõs. Akkor bezony 70%-os sansszal überelhetõ az ÜHG. Viszont ha pl. 50% az ÜHG és 10% a nap, és 40% a természetes akkor bibi lehet... vagy épp az ÜHG 800% és a többi 20% - mondjuk ez utóbbi kicsit irrealisztikus.
Ezért van az, hogy hibát követünk el, ha egy folyamatot egyetlen bizonyos dolognak tulajdonitunk be. Nem tehetjük mert nem fogjuk jól elkülöniteni a dolgokat. Az éghajlati modellekkel sem. Erre jó példa, hogy jó néhány éghajlati modellel vizsgálták a NAO-t. Elemezték hogy a múltra vonatkozólag hogy adják vissza és mit mutatnak a jövõre.
A NAO-nak is meg van a sajátos oszcillációja és egy trend is megfigyelhetõ a múlt században. A trendet képesek voltak a modellek visszaadni de az oszcillációt vagy nem vagy nagyon gyenge amplitúdóval.
A jövõre pedig vagy meg maradt a trend, vagy nem változott. Persze a jövõ alatt a növekvõ ÜHG-s forgatókönyvet kell érteni, amit sokan elfelednek hogy ezek tényleg csak forgatókönyvek és nem ez lesz és kész.
Ugyanakkor mivel az oszcillációt nem tudták visszaadni, igy a jövõbeli lehetésges forgatókönyvekben sem volt meg. Mindezek ellenére nem egy évben volt hogy a NAO negativra váltott, vagyis jó kis blocking volt.
Egy másik kutatás folytán pont azt vizsgálták, hogy a következõ 50-100 évben növekvõ ÜHG-t feltételezve hogyan változnakk a makroszinoptikus elrendezõdések - amelyek ugye kulcsai a rendkivüli hidegeknek. Eléggé szeszélyes képet kaptak... Átlagban véve mindegyikbõl kijött, hogy mind Észak-Amerikában, mind az Eurázsiai kontienensen csökkeni fog a számuk... de... volt olyan eredmény, amely szerint lokálisan pl a Brit-szigetek környékén megszaparodik, vagy épp Nyugat-Szibériában illetve Kanada nyugati részén. De volt olyan amely máshova pakolta.
Szóval a mai éghajlati modellekkel tényleg csak tendencia szerûen lehet valamit mondani. Ami nem elég info ahhoz, hogy mi lesz az egyes évtizedekben. Pl. ha belegondolunk és most a 20. század elején vagyunk és azt mondja valaki hogy a század végére fél fokkal emelkedik a hõmérsékle, igaza lesz. De annak is aki azt mondja, hogy a kis jégkorszakban elõfordult hideg tél lehet. Ugyanis abban a században igaz melegedés volt, de volt egy jó kis "meleg korszak" aszályokkal, hõséggel mindennel a 30-as, 40-es évek környékén... még a jég is visszahúzódóban volt mint most. Majd lett egy mini jégkorszak a jó kis hideg telekkel és hûvös csapadékos nyarakkal.
Ha ismerjük a tendenciát az jó dolog, de sokkal jobb lenne, ha tudnánk milyen hullámok rakódnak erre rá és mikor lesznek lefele száguldások és emelkedések.
Ezeket a mostani éghajlati modellekkel nem nagyon lehet megfogni, csak ha belenyúlnak vagy éppen egy-egy részt modelleznek az egész rendszerbõl. Sokat javult már, de nem jól adja még vissza az amplitúdó mértékét és énéha a hullámok hosszát. Ezen sok múlhat.

Ezek az oszcillációk a jövõben is meg lesznek.

A St. Helen pedig tényleg 80-ban tört ki. A vulkánoknak télre gyakorolt hatás még kérdéses, inkább a nyári idõszakra hatnak dominánsabban, meg az évi szinten mutatkozik meg, de nem mindegy hol tör ki. Pl. nem rég Alaszkában tört ki egy, amely kb 20 km magasságig lökte fel a hamut. Ha ez a trópuson történik az nagyobb gáz.