Meteorológiai társalgó
Hasznos linkek (és egy infó)
>> Sat24 műholdképek>> Sat24 Magyarország mozgó műholdkép
>> Magyarországi radarképek archívuma
>>Tippelek az előrejelzési verseny aktuális fordulójában!
>>Rádiószondás felszállások élő követése!
>>Észlelés (közeli villámlás, jégeső, viharos szél, villámárvíz, szupercella, tuba, porördög, tornádó, víztölcsér, viharkár) beküldése a szupercella.hu-nak!
----------
Képek beillesztése esetén kérjük azokat megvágni, reklámok, mobilok fejléce, stb. csak feleslegesen foglalja a helyet és áttekinthetetlenné teszi az oldalt - a vágatlan képek ezért törlésre kerülnek.
Fotózáskor kérjük a mobilt fektetve használni, egy keskeny de magas kép egyrészt szintén sok helyet foglal, másrészt a kép sem túl élvezetes.
Köszönjük az együttműködést és a megértést.
No, mielõtt közzéteszem a versenytippeket, kezdõdjék az esti mese, a csütörtök(-péntek)i viharles beszámolója, ahogy én láttam.
Emlékeim szerint kb. este 8 körül hívott Skyshooter, hogy mi a helyzet zivatarfronton. Azt próbáltuk kitalálni, hogy az ÉNy-i szupercella fordul-e jobbra vagy nem. Egy erõs jobbossal a Börzsöny térségét vehette volna célba, ami innen már nincs túl messze egy-két villámos/egészcellás fotóhoz.
De csak nem akart fordulni, túl erõsnek bizonyult az alapáramlás. Én már le is mondtam az egész napról, mégis összepakoltam a fotócuccot, aztán 21:10 körül elindultam a Gellért-hegyre. "Ha lesz valami az király, ha nem lesz, akkor meg sétáltam egy jót."- gondoltam magamban.
Útközben távoli villanásokat láttam és mire felértem a hegyre, már nem is voltak olyan távol. Ekkor aztán kapkodás, hogy hová állítsam a felszerelést, végül a Citadella melletti "fás legelõ" mellett döntöttem. Ekkor már ilyen történések zajlottak tõlem nyugatra: Link Elindítottam egy sorozatot a célpontra, közben "kivettem a táskámból a radart" és tájékozódtam az aktuális helyzetrõl. Lelkemnek igen tetszõ látványt nyújtott az országos kompozit. Közben csatlakozott hozzám egy hölgy, akirõl késõbb kiderült, hogy az ELTE BTK-n tanít professzorként, mellesleg az MTA doktora. Végre nem "Lessszesõ?/Gyönahurrikán?" típusú kérdéseket kaptam egy érdeklõdõtõl... Ekkortájt: Link Link
Aztán kezdett feltûnni az est attrakciója: Link Ejj, jó lesz ez! És jó lett: Link A professzornõ itt érezte úgy, hogy ideje indulni, nem döntött rosszul. Iszonyatos felhõstruktúra bontakozott ki a budai éjszakában, extááázzziiiiiissssss! Közeledve fokozatosan tarajos sül alakot vett fel a felhõszörny, Link Link Link Link majd olyan szélvihar kerekedett, hogy szimbiózisba kellett kerülnöm az állványommal annak elszállását megakadályozandó. Másrészt nekem is kapaszkodni kellett valamibe, az volt legközelebb. Link Utolsó erõmmel még készült néhány fotó az egyre közelebb csapkodó villámokról. Link Link A kedvencem: Link Nagyobb kivágat: Link
Végül menekülõre fogtam a dolgot és a már jól megszokott Citadella bejárathoz bújtam be, többedmagammal. Idõközben leszakadt az ég, a pár perccel azelõtt még tömött Gellért-hegyen már csak egy-két jobb sorsra termett szerencsétlen rohangált a vízszintes esõben. Kis idõ múlva csörgött a telefonom, Viktor hívott a szomszéd hegyrõl. Kikönyörögte, hogy feljöhessen értem kocsival, még pénzt is ajánlott, végül belementem a dologba 5 ezerért. Szó sem volt romantikáról, ez kérem kõkemény üzlet.
A viccet félretéve köszönöm szépen Szent Ferencnek, hogy nem hagyott szénné fagyni az esõben! Hamarosan meg is érkezett az én hõsöm, 200 méternyi gyorsúszással el is értem az autót. A jármûben történtekrõl kering ugyan némi alaptalan pletyka a világhálón, Link de lehet ezen csodálkozni? Aki a bulvár világában járatos, azt elõbb-utóbb utoléri a végzet.
Na de térjünk is vissza az eredeti témához. A változó intenzitású, ill. idõnként meg is szûnõ csapadékhullás közepette már az after party, egy jó kis villámfotózás ördögi terve bontakozott ki eltorzult elménkben. Az égiek ezt nem is nézték jó szemmel és pár közeli lecsapóval, valamint soha nem látott, fák között izzó fényjelenséggel próbáltak minket eltántorítani a további élményektõl. Ennek még ellenálltunk és egy száraz szakaszban letáboroztunk a Szabadság-szobor alá, hogy onnan lõjünk a prédákra. Ekkor azonban Isten újfent haragra gerjedt tevékenységünkkel kapcsolatban, a fejünk fölött lévõ Nemzeti Sörnyitó pedig megszólalt a maga nem túl bájos, 500 ezer voltos hangján. Menekültünk megint egyet...Aki feltöltõdésre, majd kikapcsolódásra vágyik, annak csak ajánlani tudom a Gellért-hegy zivatarban történõ bejárását!
Kedvünket azonban nem szegte még a szégyenteljes futás sem, úgyhogy végül csak elkezdtünk villámot fotózni nem sokkal éjfél után. Link Link Link Link Látványos villámsóban volt részünk, bár láttam már sokkal durvábbat is. Színielõadásra viszont nem készültem. Az est egyik legemlékezetesebb élménye a páragomolyok tánca volt, jó lett volna levideózni õket. Mintha szûzlányok imbolyogtak volna lenge, fehér lepelben, a patakparti ködben! Gyönyörû vót na.
Itt aztán lassan véget is ér a beszámoló, a végére tartogattam még néhány villámfotót. Link Link Link Link Skyshooter kollégának ezúton is köszönöm az élve hazajutásomban nyújtott hathatós segítségét! Zárom soraimat.
Ui.: majd elfelejtettem leírni, hogy egy régi álmom is teljesült! Sikerült vízszintes tripla-villámot fotóznom! Link
Emlékeim szerint kb. este 8 körül hívott Skyshooter, hogy mi a helyzet zivatarfronton. Azt próbáltuk kitalálni, hogy az ÉNy-i szupercella fordul-e jobbra vagy nem. Egy erõs jobbossal a Börzsöny térségét vehette volna célba, ami innen már nincs túl messze egy-két villámos/egészcellás fotóhoz.
De csak nem akart fordulni, túl erõsnek bizonyult az alapáramlás. Én már le is mondtam az egész napról, mégis összepakoltam a fotócuccot, aztán 21:10 körül elindultam a Gellért-hegyre. "Ha lesz valami az király, ha nem lesz, akkor meg sétáltam egy jót."- gondoltam magamban.
Útközben távoli villanásokat láttam és mire felértem a hegyre, már nem is voltak olyan távol. Ekkor aztán kapkodás, hogy hová állítsam a felszerelést, végül a Citadella melletti "fás legelõ" mellett döntöttem. Ekkor már ilyen történések zajlottak tõlem nyugatra: Link Elindítottam egy sorozatot a célpontra, közben "kivettem a táskámból a radart" és tájékozódtam az aktuális helyzetrõl. Lelkemnek igen tetszõ látványt nyújtott az országos kompozit. Közben csatlakozott hozzám egy hölgy, akirõl késõbb kiderült, hogy az ELTE BTK-n tanít professzorként, mellesleg az MTA doktora. Végre nem "Lessszesõ?/Gyönahurrikán?" típusú kérdéseket kaptam egy érdeklõdõtõl... Ekkortájt: Link Link
Aztán kezdett feltûnni az est attrakciója: Link Ejj, jó lesz ez! És jó lett: Link A professzornõ itt érezte úgy, hogy ideje indulni, nem döntött rosszul. Iszonyatos felhõstruktúra bontakozott ki a budai éjszakában, extááázzziiiiiissssss! Közeledve fokozatosan tarajos sül alakot vett fel a felhõszörny, Link Link Link Link majd olyan szélvihar kerekedett, hogy szimbiózisba kellett kerülnöm az állványommal annak elszállását megakadályozandó. Másrészt nekem is kapaszkodni kellett valamibe, az volt legközelebb. Link Utolsó erõmmel még készült néhány fotó az egyre közelebb csapkodó villámokról. Link Link A kedvencem: Link Nagyobb kivágat: Link
Végül menekülõre fogtam a dolgot és a már jól megszokott Citadella bejárathoz bújtam be, többedmagammal. Idõközben leszakadt az ég, a pár perccel azelõtt még tömött Gellért-hegyen már csak egy-két jobb sorsra termett szerencsétlen rohangált a vízszintes esõben. Kis idõ múlva csörgött a telefonom, Viktor hívott a szomszéd hegyrõl. Kikönyörögte, hogy feljöhessen értem kocsival, még pénzt is ajánlott, végül belementem a dologba 5 ezerért. Szó sem volt romantikáról, ez kérem kõkemény üzlet.
A viccet félretéve köszönöm szépen Szent Ferencnek, hogy nem hagyott szénné fagyni az esõben! Hamarosan meg is érkezett az én hõsöm, 200 méternyi gyorsúszással el is értem az autót. A jármûben történtekrõl kering ugyan némi alaptalan pletyka a világhálón, Link de lehet ezen csodálkozni? Aki a bulvár világában járatos, azt elõbb-utóbb utoléri a végzet.
Na de térjünk is vissza az eredeti témához. A változó intenzitású, ill. idõnként meg is szûnõ csapadékhullás közepette már az after party, egy jó kis villámfotózás ördögi terve bontakozott ki eltorzult elménkben. Az égiek ezt nem is nézték jó szemmel és pár közeli lecsapóval, valamint soha nem látott, fák között izzó fényjelenséggel próbáltak minket eltántorítani a további élményektõl. Ennek még ellenálltunk és egy száraz szakaszban letáboroztunk a Szabadság-szobor alá, hogy onnan lõjünk a prédákra. Ekkor azonban Isten újfent haragra gerjedt tevékenységünkkel kapcsolatban, a fejünk fölött lévõ Nemzeti Sörnyitó pedig megszólalt a maga nem túl bájos, 500 ezer voltos hangján. Menekültünk megint egyet...Aki feltöltõdésre, majd kikapcsolódásra vágyik, annak csak ajánlani tudom a Gellért-hegy zivatarban történõ bejárását!
Kedvünket azonban nem szegte még a szégyenteljes futás sem, úgyhogy végül csak elkezdtünk villámot fotózni nem sokkal éjfél után. Link Link Link Link Látványos villámsóban volt részünk, bár láttam már sokkal durvábbat is. Színielõadásra viszont nem készültem. Az est egyik legemlékezetesebb élménye a páragomolyok tánca volt, jó lett volna levideózni õket. Mintha szûzlányok imbolyogtak volna lenge, fehér lepelben, a patakparti ködben! Gyönyörû vót na.
Itt aztán lassan véget is ér a beszámoló, a végére tartogattam még néhány villámfotót. Link Link Link Link Skyshooter kollégának ezúton is köszönöm az élve hazajutásomban nyújtott hathatós segítségét! Zárom soraimat.
Ui.: majd elfelejtettem leírni, hogy egy régi álmom is teljesült! Sikerült vízszintes tripla-villámot fotóznom! Link
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Szélvihart hoz a Dunántúlra a mediterrán ciklon
Szélsőségek | 2024-09-13 19:04
Szabályzat