Egy kis beszámoló a tegnap esti spontán vadászatunkról, amit egyedül kezdtem és Joe Jack kollégával fejeztem be.
Úgy este fél tíz felé rájöttem, hogy mégsem buktuk be Pesten azt a frontot, úgyhogy nekiálltam gyorsan egy állványt szerezni. A "közeli" Zuglóban, az M3-as közelében lakik egy kollegám, aki tudta nélkülözni a háromlábút, úgyhogy elrohantam érte. Majd, mivel már rendesen "stroboszkópozott" az ég nyugat felé, átrongyoltam a városon, hogy még a cucc érkezése elõtt felérjek a Várba. Amikor felértem -kb.10 perc alatt- remélem nincs budapesti közlekedési rendõr az észlelõtársak között laza ez a látvány fogadott: Link
Erõteljesen szupercellának látszó tárgy volt...
Aztán elkezdtem sorban lõni a villámokra: Link Link Link
Csak otthon vettem észre valamit, amit kíváncsi vagyok más észrevett-e...Akkor most mégegyszer, ugyanezek a képek, egy kicsit megvágva: Link Link Link laza
Nem tudom mi ez, de szerintem érdemes lenne arrafelé (a Jánoshegy és Csillebérc környékén) szétnézni...
Aztán jött egy pár lecsapó: Link Link Link Egy majdnem lecsapó: Link
És a finálé:

beillesztett kép

Nagyobban itt: Link
Aztán rámesett a csapadék, nem kicsit... Mire a kocsihoz értem, bõrig áztam, gondoltam is, hogy ennyi volt... De ember tervez... Felhívtam a híres villámvadászt, az Istenmezei Joe Jack urat, akinek különös ismertetõjele, hogy elõszeretettel húzza be a nyakát teknõc módra, ha a közelben csap le a villám. (Ezt a produkcióját már több millió nézõ csodálhatta meg a TV2 Napló címû mûsorában... 5:20-nál itt Link ) laza Õ lelkesen válaszolt, hogy éppen a Gellérthegyen és éppen menekülésben van a felhõszakadás elõl, ettõl a választól pedig felébredt bennem az Assisi Szent Ferenc vonal, aki mint köztudott az állatok -így a teknõcöké is- védõszentje. Mondtam neki, hogy maradjon, elugrok érte. Nem bántam meg, innen kaland kalandot követett. zivatar
Kezdõdött azzal, hogy az ömlõ esõben rohant a kocsihoz Ádám, majd mikor bevágódott a jobb egybe, megbeszéltük, hogy várunk egy kicsit, hátha lehet még valamit csinálni. Mindezt a Gelléthegy tetején... Körben csapkodtak a villámok, majd enyhült a zuhé. Ekkor történt az, amit nem nagyon tudunk hová tenni... Egy hatalmas villanás után -melyet nem követett hang- velünk szemben a fák között bronzos-arany fényû ragyogásra figyeltünk fel. A fény pulzált 3-4 másodpercig, majd kb. 1 másodperc alatt elhalványult, ezzel egyidõben megszûnt a közvilágítás. Döbbenetes élmény volt számomra, ilyet még eddig nem tapasztaltam... Mivel a gépek hátul voltak, nem volt idõ elõkapni õket, ezért fénykép nincs a jelenségrõl csak ez a beszámoló. Illetve Joe is beszámol majd, legalábbis ezt mondta... laza
Végül elállt az esõ, így kimentünk a Szabadság szobor tövéhez, mivel DNy-D-DK-i irányokban folyamatos villámtevékenység volt tapasztalható. Itt jött a kaland 2.0... laza Mivel még a fejünk fölött villámlott, Ádám elment körbenézni, én pedig lassan elkezdtem összerakni a cuccot. Ekkor a szobor teteje, a nõ kezében lévõ pálmalevél irányából a következõ hangot hallottam: cczz-cczzzz-zzzzzzzzzzz, majd egy hatalmas -szinte hang nélküli villanás következett a fejünk fölött. Mondtam Ádámnak, hogy szerintem ez közel volt, de õ -ekkor még- nem hallotta a zzzzzzzz-t. Majd egy perc múlva megint zizegni kezdett a gigantikus sörnyitó... laza laza laza Ezt már a kolléga is hallotta, ezért "szégyen a futás, de hasznos" üzemmódba kapcsoltunk és sietve elhagytuk a szobor környékét... vidám
Késõbb visszamentünk és elkezdtük az elõbb említett irányba a fényképezést. Ezek születtek DK-re: Link Link
D-Dny: Link Link Link És az egyik kedvencem, a kikerülõs csapkodós: Link Link
Majd egykor lekapcsolták a közvilágítást, miközben nyugat felõl egyre erõsebb dörgéseket hallottunk. És akkor kaland 3.0 : Megint elkezdõdött! Ismét akcióba lendült a Zizegõ Sörnyitó!!! laza Szinte teljesen sötét volt, amikor egyszercsak a fejünk felett : czzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz-czzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz... na ekkor mondtuk azt, hogy ennyi elég volt a jóból úgyhogy az elõbb említett üzemmódba kapcsoltunk és bepattantunk a kocsiba. Kb. 20 méterrel arrébb megálltunk, és kiszálltunk hallgatózni. Tisztán hallottuk a hátunk mögül a szobor irányából a zzzzzzzzz-t... Nem vártuk meg, amíg meg is látjuk kacsint ,inkább szépen hazamentünk.
Hát, nagyjából ennyi a hegyivadászat sztorija... laza