Ez egy jó kis összetett növényföldrajzi, ökológiai, klímatológiai kérdés, nehéz is itt röviden válaszolni rá.nevetVegetáció és éghajlat összefüggésének szálai messzire vezetnek (ezekrõl biztos Te is tanultál anno), így csak épp belekóstolva a témába.
Az ökoszisztémák nyílt, dinamikus rendszerek melyekre folyamatosan változó abiotikus és biotikus (egyszerüsítve élõ és élettelen) külsõ tényezõk hatnak.Ezen élõ rendszerek fennmaradásának alapja az adaptálódás, a dinamikus alkalmazkodás.Ha külsõleg egy közösségen belül minõségi állapotváltozás is van (pl. a bükkök felperzselõdõ és lehulló levelei),a lényeg a populáció egészének a túlélése, az azonosság fenntartása.Magyarul: jövõre újra rügyezzen, levelet bontson és ne égjen ki.A levélhullás és lombvesztés egy fajta drasztikus adaptációs válasz a külsõ hatásra.
Ezek a tolerancia-adaptációs képességek, válaszok genetikai eredetûek, DNS-ben kódoltak és a természetes szelekció evoluciós fejlõdési útján keresztül választódtak ki.Az állandóan változó feltételek napról napra kihívást jelentenek egyedi szinten is, nem csak társulás (pl. adott erdõállomány) szinten.Júniusban heves konvektív esõzés, júliusban 40 C° közeli forróság.A növényfajok és az általuk alkotott közösségek sajátos alkalmazkodási stratégiákat használnak, pl. kedvezõtlen éghajlati, klimatikus hatások átvészelésére.Ez az adaptív startégia, amely fizikai és genetikai lehetõségeik alapján más és más válaszokat ad a környezeti behatásokra, köztük az idõjárás szélsõségeire.
Pl. az emlegetett fagystressz vagy évente ismétlõdõ hideg idõszak.Erre a zárva és nyitvatermõk, lombhullató és örökzöldek más-más stratégiát fejlesztettek ki.A lombhullatás épp maga a válasz erre az abiotikus tényezõre, de ilyen az örökzöld tûlevele is, mely elviseli a hideget, de a meleg szárazságot is, bizonyos fajoknál.Ám a lombhullatók jobb felújulásukkal és erõteljes fiatalkori fejlõdésükkel, ott ahol a klíma ezt lehetõvé teszi, kiszorítják a tûlevelüket.Kivéve a boreális és montán területeken, ahol elõnyük már semmivé foszlik.
Visszatérve szûkebb kérdéshez:A klímatényezõk és a vegetációformák összefüggései jól fetártak, sõt egyes klímatipusokat épp vegetációformákkal írunk le.Pl.sztyepklíma stb.Bár a köztük lévõ kapcsolatot nem lehet definiálni, mert rendkívül sok tényezõs.
A tolerancia határok evolúciósan kódoltak és fajonként változnak, de azért egy adott társulás életében, fennmaradásában nem egyedüli tényezõ a klimtaikus paraméter.Pl. más fajokkal való kölcsönhatások sok ezer szála stb.Jó áttekintést ad a határértékekrõl a Köppen féle klímaosztályozás, a Holdridge vagy a Paffen és Troll féle.Nevek alapján a neten megtalálod õket.Egy ökológiai alaptörvényre kiterjesztve (Liebig féle minimum törvény) azt látjuk, hogy az éves klímából egy növény számára, a nagyon érzékeny fejlõdési szakaszban mérhetõ minimumtényezõk a meghatározóak.Pl. tavaszi fagyok, tavaszi csapadékhiány stb.
Hogy konkrét adatok nyomozásban elindítsalaknevet egy konkrét adat: az elterjedés határokat általában termikus paraméterekkel adjuk meg.A kocsányos tölgy északi elõfordulása nagyjából 4-5 havi 10 fok feletti havi átlag T izotermájához köthetõ.Ahol ez nincs meg ott nem fogsz találni.És ez majd minden fafajra, lágyszárúra meghatározható.Ennek taglalása azonban már egy nagy doktori kereteit feszegeti...ám utána nézhetõ az egyetemi szakkönyvekben, szakirodalmakban, publikációkban neten stb.
És Dávid kollégánk is kimerítõ válaszokat adhat még ha egyszer erre kószál majd.kacsint