Bioszféra
A téli tartós hótakaró kialakulása hegyvidéki erdõségeink vízháztartásában, különösen a jelentõs reliefenergiájú ( pl.meredek hegyoldalak) területeken, nagy fontossággal bír.A hegység központi területeire hulló heves intenzitású konvektív csapadék egy része (pl. idén júniusban területi átlagban 150 mm körül szóródva) nem éri el a talajfelszínt, beszivárgása alacsony fokú.A kiterjedt, esernyõszerû lombozatról (pl erõs záródású bükkösök) a lehullott vízmennyiség 60%-a elpárolog.Az erõs, rövid idõtartamú intenzitásnak köszönhetõen, a fajlagos lefolyás (areális leöblítés) is megnõ, a csapadék nagy része a patakhálózaton keresztül elhagyja a hegység területét.E komponensek mellett az erdõ gyakorlatilag kevesebb hasznosítható, felvehetõ és ami fontosabb, a tartósan száraz idõszakokra tartalékolható vízhez jut.Magyarán a hegység résvíz rendszere nem úgy töltõdik fel ahogy az a legjobban hasznosítható volna. Ez jól látszik, hogy míg júniusban az terepen járva üde zöld rétek és erdõk fogadtak, alig egy hónappal késõbb ropog az árnyas erdõk aljnövényzete, sárgulnak a rétek, színesednek a levelek, friss avartakaró képzõdik júliusban.
Hiányoznak az áztató, lassan beszivárgó, a vízrendszert lassan feltöltõ csendes, akár több napos esõk és ami fontos az ezeket az alapokat adó téli hótakaró beszivárgó olvadékvizei.Negatív a vízmérleg.A téli derült éjszakák mélybe hulló hõmérsékleteit, a fagystresszt az erdõ egésze jobban viseli el, ökológiai tûrõképeségének bõven határán belül mozog, adaptálódott hozzá.Lásd a fakéreg és a hidegtûrés közötti összefüggések.
Az áprilisi csapadékhiány, a legaktívabb, felfutó vegetációs idõszakban és a májusi virágzásban jött fagyok, a kötõdés idõszakában végzetesek voltak egyes állományokban a természetes felújulást jelentõ makktermésekre.
Az viszont igaz, hogy ha a forró nyarat, kemény tél követi majd,próbára lesz téve az ökoszisztéma tûrõképessége rendesen, mivel ezek az anomáliák messze vannak a kívánatos, és az állományok ideális fejlõdéséhez szükséges optimumoktól. Az energiák a túl és átélésre mennek el.Gondolj bele mennyi vizet kell egy bükkösnek elpárologtatnia egy hõség vagy egy forró napon, ahhoz hogy életfeltételeihez szükséges kritikus tartományon belül (alapvetõen a kiegyenlített klímát kedveli) maradhasson.És ez mennyi energiát igényel...
Hiányoznak az áztató, lassan beszivárgó, a vízrendszert lassan feltöltõ csendes, akár több napos esõk és ami fontos az ezeket az alapokat adó téli hótakaró beszivárgó olvadékvizei.Negatív a vízmérleg.A téli derült éjszakák mélybe hulló hõmérsékleteit, a fagystresszt az erdõ egésze jobban viseli el, ökológiai tûrõképeségének bõven határán belül mozog, adaptálódott hozzá.Lásd a fakéreg és a hidegtûrés közötti összefüggések.
Az áprilisi csapadékhiány, a legaktívabb, felfutó vegetációs idõszakban és a májusi virágzásban jött fagyok, a kötõdés idõszakában végzetesek voltak egyes állományokban a természetes felújulást jelentõ makktermésekre.
Az viszont igaz, hogy ha a forró nyarat, kemény tél követi majd,próbára lesz téve az ökoszisztéma tûrõképessége rendesen, mivel ezek az anomáliák messze vannak a kívánatos, és az állományok ideális fejlõdéséhez szükséges optimumoktól. Az energiák a túl és átélésre mennek el.Gondolj bele mennyi vizet kell egy bükkösnek elpárologtatnia egy hõség vagy egy forró napon, ahhoz hogy életfeltételeihez szükséges kritikus tartományon belül (alapvetõen a kiegyenlített klímát kedveli) maradhasson.És ez mennyi energiát igényel...