Noli a Tarelka dologban igazad lehet, a reptetett cucc még nagyon "backyard home-made" modellre hajaz és ha tényleg alkalmas lenne továbbfejlesztésre akár csak robotfelderítõnek is, vélhetõen a ruszki hadsereg rég átvette volna, mert erre ma is jut pénz még a legszegényebb országokban is a világon (leszámítva talán hazánkat ahol hallomásom szerint lõgyakorlatra is ritkán jut pénz; kontrollálható - "civil" lõtéren a gatyád ellövöldözheted igen hamar AK vagy Parabellum éleslõszer árában (összehasonlításnak pld. két éve még 80,- Ft/db áron vettem pár tartalék cal.8 mm vaklõszert a gumilövedékes kütyühöz, nem létfontosságú de azóta drágább lett)
Salo-tanárok: anno az "átkosban" a háború és 1956 után nagy volt a szegénység DE hatodikos korunkig osztályfõnökünk és tanáraink minden nap fekete öltöny-fehér ing-nyakkendõben jelentek meg óráikon. Ez nem konzervatív se nem "bolseviki" követelmény volt, hanem mintegy belénk nevelték hogy a rendezett (nem feltétlen öltöny, de legyen tiszta, az se baj ha foltozott de ne úgy álljon rajta mint akire vasvillával hányták rá) öltözet és magatartás alapkövetelmény minden ember számára (aztán jött a váltás, a fehér tanári és kék iskolaköpeny "egyenruha" bevezetése és ezzel megkezdõdött az igénytelenné nevelés, idejét múlta sok minden, mint pld. a mi gyerekségünkben még mindenkire nézve kötelezõ reggeli köröm- fül- nyak és cipõtisztaság tanári ellenõrzése hiszen a testi higiéné elvileg természetessé vált - feltételezték hogy a gyereket ránevelték szülei). A tudást, a leadott anyag ismeretét akkoriban megkövetelték. Vélhetõen õk se voltak megfizetve, de volt bennük tanári elhivatottság, nem átmeneti álláslehetõségnek tekintették. Amennyire látom a mai oktatás leromlott úgy a magatartást/megjelenést mint a tudást illetõen, amihez hozzájárul a tanárok alacsony fizetése, rendszeres létszámcsökkentésük és vásott kölkük pártját fogó szülõk ellenséges magatartása. Az én koromban is megesett hogy egy sokszorosan bukott túlkoros "dakota" gyerek megütötte tanárnõjét, de nem bajlódtak rendõrséggel, sajtóval hanem leküldték a tornatanárhoz, aki a tanárnõ helyett visszaadta a pofont, a szülõk pedig nem jöttek be "leverni" a tanáron ahogy azt manapság egyes társadalmi rétegek divatba hozták. Sikeresen lejáratták a tanárok tekintélyét mely eredetileg a "tudás átadójának" egyben nevelõnek/mentornak járt ki JOGOSAN. A gond a családoknál kezdõdik (nem jut idõ a gyerekekre vagy nem is törõdnek a neveléssel, jobb esetben "megváltják" a nevelést pénzzel ajándékokkal) és az iskolával a megritkított/elkedvetlenített pedagógusokkal folytatódik. Nem csoda ha a kölkek szerencsére még nem jelentõs, de szembeötlõ hányada nem tisztel se istent se embert, se életkort, ismereteik szegényesek, a fizikai erõ és pénz lett a mérvadó, a testét/lelkét/becsületét eladó "gazdag" sikeres, aki hétköznapi "hangyamunkában" dolgozik szorgalmasan az "lúzer", az idõs emberek ("nyuggerek") társadalma pedig fölösleges ballaszt szemükben szomoru Régebben ezeken a személyiségi torzulásokon még valamit segített a kötelezõ sorkatonaság (bármennyire is szidják fõleg azok akik sose voltak sorkatonák vagy fegyelmezetlenségük miatt sorozatos megtorló büntetések alatt nyögve szolgálták le idejüket) de már az sincs.
Minden tisztelet a jóakaratúan igyekvõ kivételnek legyen az gyerek, szülõ vagy pedagógus, remélem õk maradnak túlsúlyban nevet