Nagyon jó kis összefoglaló, jó lenne, ha minél többen megismernék a leírt "vészforgatókönyveket" és megoldási ötleteket! Más kérdés, hogy nem teljesen értek velük egyet - de az is óriási lépés lenne a társadalmunknak, ha egy ilyen bekerülne a köztudatba, és elkezdenénk rajta gondolkozni, vitatkozni...

Hogy mivel vitatkoznék?

Elõször is egy hatalmas tévedéssel: "Az átlagosnak mondható 1997-es évben annyi õsmaradványi anyagot égettünk el, amennyi a Földre 422 évnyi napsugárzás által jut el." Ha így lenne, akkor már tényleg felforrt volna a Föld: nem az üvegházhatástól, hanem közvetlenül az irdatlan hõtermeléstõl. Hiszen az elégetett tüzelõanyagok energiája végsõ soron hõvé alakul, és az azért nyilvánvaló, hogy nem fûti 423 Nap melege a Földet... A valós számok: a Föld évente 1,77*10^24 J energiát kap a Naptól, az emberiség éves összfogyasztása pedig 5*10^20 J, ami 2 és fél órányi napsugárzás! Magyarul: bõven vannak itt tartalékok, csak ki kell használni õket.

A tartalékok kihasználását pedig elõbb-utóbb maga a piac is ki tudja kényszeríteni. Ha az olajtermelés komolyan csökkenni kezd, és az olajár még magasabbra emelkedik, ez egyre eladhatóbbá teszi az alternatív forrásokat. Vagyis egyre inkább megéri majd ezekbe befektetni - még az olajcégek tulajdonosi körének is! Kérdés persze, hogy hová jut el addigra a klímaváltozás... de azt nem hiszem, hogy az energiahiány fog összeomláshoz vezetni. Ha nem lesz olaj, rögtön lesz helyette más, mert rögtön megéri majd vele foglalkozni.

És hogy mi lesz helyette? Az írás teljesen megfeledkezett az atomenergiáról és a fúziós energiatermelés esélyérõl, amik közül az elõbbi átmenetileg, utóbbi végleg megoldaná a problémát. És a világ kõszénkészletét sem kell lebecsülni: évszázadokra elegendõ lenne. Tudom, hogy ha ezt a mostanihoz hasonló erõmûvekben égetjük el, annak katasztrofális következményei lennének - de a kibocsátott CO2 megkötése ill. évmilliókig biztonságos tárolása nem megoldhatatlan feladat!

Félreértés az is, hogy a vegyipar ill. a mûanyaggyártás megszûnik kõolaj nélkül. Tulajdonképpen bármilyen szerves anyag megteszi, ezt akár az élõ természetbõl is beszerezhetjük - csak energia kell a feldolgozásához, az pedig (mint írtam) nem fog könnyen elfogyni. A hírközlés és a közlekedés sem fog megszûnni, legfeljebb más energiaforrásra áll át, sokkal könnyebben, mint a szerzõ gondolná. A lehetõség már most megvan rá, egyszerûen gazdaságilag nem éri meg élni vele, de ez mindenképp meg fog változni. (Ahogy a mûanyagok, úgy a hidrogén elõállításához sem csak kõolajból és földgázból nyerhetõ energia!)

Így pedig már korántsem az 1930-as évek világában kell a megoldásokat keresni. A lehetséges új energiaforrásokra is igaz, hogy koncentráltan megtermelve és felhasználva sokkal gazdaságosabbak, és relatíve kevesebb környezeti kárt okoznak, mint elaprózva. Nem véletlen, hogy a Föld az ipari és mezõgazdasági forradalom óta jóval több embert tud eltartani, mint elõtte! Vagy egy másik példa: ha egy nagyváros energiaellátását (átmenetileg persze) szenes erõmûvel oldjuk meg, itt a CO2-t sokkal könnyebb "megfogni", mint sok-sok vidéki ház kéményébõl egyenként. Még egy apró részlet: miért pont gõzvontatású vasutat jósol a szerzõ, amikor a gõzgép hatásfoka sokkal gyengébb, mint egy villanymotoré? [persze meg tudom érteni, ha valakinek a szívéhez nem a csörgö, a szergej vagy a gigant, hanem a 424-es áll közel.
Egyszóval: szerintem nem kell mindenestül felforgatni az életünket, sem a városi élettel, sem a specializált foglalkozásokkal nincs semmi baj. Persze ha kiszállnánk a fogyasztói társadalom pörgésébõl, és sok-sok hasznos ismeretet gyûjtenénk magunkba, az akkor is nagyon jól jönne az emberiségnek, ha a katasztrofális energiahiány nem ér minket utol. Elismerem, nem értek a közgazdaságtanhoz, de nagyon egészségtelennek érzem, hogy a gazdaság csak akkor "mûködik jól", ha növekszik - hiszen a végtelenségig semmi sem nõhet. A klímaváltozás hatásait sem akarom lebecsülni, sõt, épp azt mondom: az energiahiány helyett inkább ettõl kellene félnünk, és erre kell sürgõsen megoldást (alkalmazkodási lehetõségeket) keresnünk. Hiába hiszek abban, hogy meg fogjuk találni az új energiaforrásokat, addigra sajnos már igen komoly CO2-többletünk lesz a légkörben... De persze nem mindegy, hogy mekkora. Az energiapazarlásunk leállítása még jócskán könnyíthetne a helyzeten, ennek érdekében pedig mindannyian tehetünk valamit. Én például most kikapcsolom a számítógépet. nevet