Tormaföldén voltam ma egész nap, estefelé volt egy zápor.
De az igazi extázis délután volt, tûzött a nap mint a megveszekedett, nagyon meleg volt, a levegõ alig mozgott, aztán egyszer csak erõs északnyugati szél támadt, szinte fázni kezdtem. Aztán körbenézek, látom ám a fák teteje sehol nem libeg, hát mondom ez hogyan lehet. Ez pár másodperc alatt játszódott le, egybõl a fejembe ötlött, hogy ha ilyen melegbe feltámadt a szél, lehet lesz porördög , ezért egybõl fordultam is délkelet felé, hogy végignézzek a területen.
Szinte abban a pillanatban tõlem kb. 7-8 méterrel örvényleni kezdett a por, ment fel jó magasra, repkedtek a frissen vágott fûdarabok. A forgószél gyorsan végigrohant a területen, majd eltûnt a fák között.
Megörültem, hogy bejött a sejtésem, hogy az északnyugati szél tõlem délkeletre forgószelet fog csinálni, hûûû mondom társulok Tjanival és porördögriasztásokat fogunk csinálni.
Aztán kicsit átgondolva rájöttem, hogy nem az északnyugati szél csinálta a forgószelet, hanem rajtam ment keresztül a forgószél, és azt észleltem hirtelen szélerõsödésnek laza
Nem véletlen, hogy a kicsit arrébb lévõ fák meg sem moccantak, illetve ahogy hirtelen megerõsödött a szél, úgy egyik pillanatról a másikra le is állt.
Szóval Porördögföldén megint láttam forgószelet, és most igencsak közelrõl laza