Dexion: egyetértek veled.
Anélkül, hogy a vitába ennél a hozzászólásnál mélyebben belemerülnék, hadd fûzzek hozzá egy-két gondolatot a témához.
Az már bebizonyosodott, hogy a rendszerváltáskor sokkal szerencsésebb lett volna, ha nem szedik szét a szövetkezeteket, nem földet adnak vissza, hanem például tulajdonjogot a szövetkezetekben. Éppen ezért a csorbát kijavítandó, inkább erre formára lenne érdemes törekedni. Így a gépesítést is könnyebben meg lehet oldani, "használni" lehet azokat a nagy szaktuádssal rendelkezõ embereket (pl. agrármérnököket), akik józanul átlátnák egy-egy mezõgazdasági termelésre alkalmas terület lehetõségeit. Nem marada sokezer hektárnyi föld "parlagfûtermesztésre", könnyebben lehetne eu-s pályázatokon részt venni. Nagyobb tõke lenne valamilyen új termék vagy módszer meghonosítására, lehetõség lenne mezõgazdasági kutatásra-fejlesztésre (pl. a különbözõ hazai fejlesztésû hibridek világszerte híresek voltak).
Egyébként is a mennyiségi szemlélet helyett inkább a "különlegességekre" kellene specializálódni a hazai mg-nak. Mennyiség van a világpiacon, így sokkal sikeresebb stratégia a hangsúlyt a minõségre, az egyediségre helyezni. Például a biotermelés elterjesztésével, garantált minõséggel, új ötletekkel stb. Az ehhez szükséges háttér is inkább egy nagyüzemi rendszerben adott.
Ne megalomániás, félországnyi gazdaságokra gondoljunk, s ne is a mezõgazdasági termelés olyan formájára, ami egy régmúlt világ földtulajdon-központú szemléletén nyugszik, hanem egy józan, tudatos, egymás tudására, tapasztalatára, bizalmára építõ közösség kutatáson-fejlesztésen alapuló, ökológiai szempontokat figyelembe vevõ gazdálkodására!