Ez nem teljesen igaz.
A régebbi idõszakok néhány évtized alatt végbement változását más esemény indította el, amelyet - ha melegedésrõl volt szó - erõsíthetett a légkörbe kerülõ CO2 mennyisége is.
Erre a jégfuratmintákból vett CO2 és rekonstruált hõmérséklet között végzett számítások rámutattak. Vagyis, hogy a hõméséklet emelkedést több száz éves késéssel követte a CO2 emelkedése.
Illetve ennek megfelelõen a CO2 csökkenés rendszerint kicsit késõbb követte a hõmréséklet csökkenést.
A feltételezések szerint a hõmérséklet csökkenés néhány évtizeden belüli ugrását az óceánokban bekövetkezett változások eredményezhették. Vagyis a légkör és az óceán között végbement olyan folyamat, amelynek eredménye egy éghajlatváltozás lett.
Ráadásul érdekes módon az Antarktiszon nagyon 280ppm fölé nem ment a CO2 a régebbi idõkben, azonba a Grönlandnál végzett fúrások eredménye képpen felszínre kerül jégminták a régi idõkból mutatnak azért 320-330ppmes értékeket is. Azonba a mai 385ppm, vagy afeletti értéket nem regisztráltak egyik jégfurat mintában sem - legalábbis eddig nem.
Még õsszel, tél elején jelent meg olyan cikk, amely szerint az interglaciálisba való váltás oka a CO2 emelkedése volt. Az tény, hogy szerepet játszott, de ahhoz, hogy a CO2 nagyobb mennyiségbe légkörbe kerüljön vlaaminek történnie kell, vagyis valaminek el kellett indítania a melegedést.