Reggel amikor elindultam otthonról, csak úgy suhantam a kerékpárommal, mert a szél a hátam mögül fújt, élmény volt betekerni, még csak meg sem izzadtam.
Még meg is jegyeztem ,hogy de jó ,hogy a hátam mögül fúj, ezzel is segítve az elõrehaladásomat.
Tegnap este szembe fújt, de ez meg jót tett a lábizmaimnak, mert plusz munkára késztetett, kellemesen elfáradtam mire hazaértem.
Bár nem esett az esõ, de az eget felhõk borították és a kellemesen hûs széllel öröm volt dolgozni jönni.
A délelõtti órákban szórványos számítok záporra térségemben ,a felhõzet lehet megakadályozza a délutáni konvekciót, ami majd csak már mögöttünk robbanna be, de ez semmi sem vesz el a napból, mivel a csúcshõmérséklet már el fog maradni a tegnapitól.

A munkába jövet, valamint délutánonként hazafelé a kerékpáron a többi kerékpárossal egymásra mosolygunk és örülünk a napnak, senki szájából nem szokott folyni a nyál, avagy az orrából a takony.