A valóság látása már biológiai kérdés. A látásunk, ha szûken értelmezzük, arra alkalmas, hogy a mi léptékünknek megfelelõ dolgokat érzékelje, így pl. nem látjuk a bacikat a kezünkön. De ugyanez szab korlátot a fantáziánknak is, amikor a végtelenül nagyot vagy kicsit kell elképzelni. Erõsen el kell vonatkoztatni a látott (érzékelt) valóságtól már pusztán akkor is, ha egy atomot képzelünk el, vagy ha megpróbáljuk magunk elé idézni a sötét anyagot (hogy ne legyünk annyira OFF).
A mátrixot végig se bírtam nézni, annyira szutyok, szerintem...